Igen komoly változások történtek mostanában a Destruction háza táján. A veterán teuton thrashcsapat keménymagja alapos ráncfelvarrást hajtott végre teremtményén: először a csapattal nyolc éven át muzsikáló lengyel dobos, Vaaver távozott még tavaly, átadva helyét a szakma krémjéhez tartozó Randy Blacknek (lásd: Annihilator, Primal Fear stb.), majd idén a jobbára teljesen ismeretlen Damir Eskic is csatlakozott hozzájuk másodgitárosként. Ugyan a klasszikus korszak jelentős részében (a Mad Butcher EP-től kezdve egészen a Neo-Destruction történet befejezéséig) létezett már kétgitáros Destruction, az 1998-as kvázi újjáalakulás és Schmier visszatérése óta trióban nyomták, azaz több mint húsz év után látható újra a zenekar két hathúrossal.
A kérdés természetesen ilyenkor mindig az, hogy egy ilyen komoly átalakulás vajon megváltoztatja-e a csapat hangzását, stílusát is. Mert bár a Destruction igen markáns sounddal rendelkezik, még az ilyen régi csapatoknál is benne van a pakliban, hogy a friss vér esetleg más irányokba mozdítja el őket. Nos, nagyjából már a nyitó címadó harmincadik másodpercénél egyértelmű, hogy két gitár és új dobos ide vagy oda, a Destruction pontosan ott folytatja, ahol az Under Attacknél abbahagyták 2016-ban. Sajnos, teszem is hozzá rögtön, ugyanis Schmierék iskolapéldáját jelentik annak, hogyan tud egy zenekar annak ellenére beleszürkülni önmagába, hogy aktuális lemezeikkel sosincs komoly baj. Épp csak mindig az az érzésem, ha egy friss Destruction-korongot hallgatok, hogy jó ez, csak épp századszorra akarják ugyanazt lenyomni a torkomon.
A Born To Perish esetében pedig pontosan ugyanez a helyzet. Randy Black duplázója persze szinte folyamatosan pörög, és már elsőre lejön, hogy a korábbiakhoz képest több a gitárszóló a lemezen, de ezek csak apróságok, amelyektől még a dalok alapvetően ugyanúgy tipikus – vagy ha rosszindulatú akarok lenni: sablon – Mike-témák, mint amilyenekkel az utóbbi anyagokat is telepakolták. Mivel pedig Vaaver is kifejezetten jól nyomta, Randy jelenléte sem tesz túl sok mindent hozzá a lemezhez, amivel persze ugyanúgy hozzák a szintet, mint eddig is mindig. Ha tehát ebbe a cuccba futottál bele tőlük először, nyilván teljesen értetlenül olvasod a soraimat, de ha évtizedek óta követed te is a csapatot, akkor alighanem egyetértesz velem abban, hogy a Born To Perishről is borzasztóan hiányoznak az olyan nóták, mint a Thrash 'till Death, a The Butcher Strikes Back vagy a Nailed To The Cross.
A Born To Perish persze azért megbízhatóan zúz végig ötven percet: a címadó és a kettes Inspired by Death is abszolút rendben van, bár ezek is eléggé tipikus Destruction-zúzdák, a hármas Betrayal pedig súlyosabb refrénje miatt tetszik. A Rottennél már lankad kissé a figyelmem, ez ugyanis meglehetősen középszerűre sikeredett, és a Filthy Wealthre is csak a totál régisulis riffelés miatt kapom fel a fejem. Azt viszont jól esik hallani, így ennek köszönhetően ez a dal mégis a kedvenceim közé tartozik a korongról. A Butchered For Life olyan, mintha a Headhuntert (Schmier lazább hangvételű, több mint tíz éve inaktív másik zenekarát) hallanánk, és egyetlen baja, hogy csaknem hét percével azért eléggé túlhúzták. Ennek ellenére üdítő végre egy kicsit eltérő karakterű dalt hallani, szóval abszolút jár érte a piros pont. A szélvész, de meglepően emlékezetes refrénnel operáló Tyrants Of The Netherworlddel aztán gyorsan vissza is evezünk a megszokott vizekre, és ott is maradunk a lemez végéig. A Malaysian Airlines 17-es járatának 2014-ben bekövetkezett légikatasztrófájáról szóló Fatal Flight 17 kapcsán érdekesség, hogy Schmier panzeres haverja, V.O. Pulver is szólózik benne egyet.
Összességében nagy gond nincs tehát ezzel a lemezzel sem, viszont sokat elárul, hogy messze a záró Tygers Of Pan Tang-feldolgozás Spellbound a legfogósabb a rajta hallható tizenegy szám közül. Élőben biztos ütni fog ez a kétgitáros felállás, a stúdióban azonban egyelőre nem sikerült átugraniuk a saját árnyékukat. Emir persze még elég friss igazolás, így remélhetőleg a következő lemezre jobban összeérnek majd a jó öreg Mike-kal, és akkor talán a dalszerzés terén is kézzelfogható eredménye lesz a vérfrissítésnek.
Hozzászólások
Igen, lesz.