A Dorothy egy gyöngyösi rocktrió, amelynek érdekessége, hogy kizárólag fiatal hölgytagok alkotják, ami – valljuk be – még 2014-ben is egyértelműen kuriózumnak számít. A kiadói promószöveg szerint a lányok pörgős, punkos rock'n'rollban utaznak, és tulajdonképpen mindez meg is felel a valóságnak. A dalok húzósak, dögösek, mindez pedig elsősorban a jó soundnak és Klo feszes dobolásának köszönhető. Itt bizony nincsenek túlbonyolítva a dolgok, de ebben a műfajban ez nem is feltétlenül alapkövetelmény. Bár a Dorothy leginkább a Road társaságában játszott sokat, legfőbb hazai hatásnak mégsem őket érzem, hanem sokkal inkább a Junkiest. Mind a dalok, mind az énektémák, de még a szövegek is Barbaróék dolgaira hajaznak, épp csak kicsit metalosabb az összkép, elsősorban a zorkóbb riffelésnek köszönhetően.
Nézzük tehát először a pozitívumokat! A Fejjel lefelé tényleg nagyon megdörren, a gitár hasít, a bőgő is kellemesen dohog és a dobsound is nagyon rendben van. Mindez persze elengedhetetlen ehhez a muzsikához, hiszen a gyenge hangzás simán kiöli a dögöt az ilyesfajta zenéből. Aztán kellenek még a fogós, hatásos dalok, melyek mellé szintén pipa kerülhet a Dorothy esetében. A nyitányként szereplő, punkos, lendületes, masszív Junkies-szagot árasztó Miért legyek, az Engedj ki vagy a záró, Csajok, pasik, Rock & Roll mind-mind olyan nóták, melyek élőben, egy korsó sörrel a kézben kifejezetten szórakoztatóak lehetnek, egyben sikeresen indítják be az ember lábát, hogy aztán a harmadik vébéká után vadul vesse bele magát a pogóba. Mindezek mellett metalosabb megközelítésű témák is akadnak, amelyek szintén abszolút működőképesek. Ilyen a Mátét is felvonultató – ennek következtében meglehetősen roados – Szeress, utállak vagy a címadó, egyfajta bónuszként pedig Hevesi Tamás legnagyobb slágere, a némileg átalakított, Ezt egy életen át kell játszani is helyet kapott a korongon.
Sajnos azonban vannak igencsak gyenge szegmensei is az anyagnak: az egyik a kínosan alapszintű, gyakorlatilag totál amatőrnek nevezhető szólómunka, melyhez képest a Twisted Sisterből ismert Jay Jay French igazi shredder ikonnak tűnik. Ez lenne még a kisebbik baj, sokkal zavaróbb ugyanis a végtelenül egydimenziós, vonalas éneklés, ami az egész lemezt jellemzi. Dodo hangja egyáltalán nem kellemetlen, de sajnos dallamai rémesen sablonosak, egysíkúak. Kár, mert az énektémák között kifejezetten pofásak is vannak, és a vokálokat is jól összerakták, de egy képzettebb, karakteresebb hangra égető szükség lenne, ahogy haladunk ugyanis előre a lemezen, Dodo egyre fárasztóbb, én pedig egyre kevésbé vagyok toleráns vele szemben.
Lehet persze, hogy nem szerencsés a kritikát épp néhány nappal a legutóbbi Anneke koncertet követően írnom, de egyrészről a mi kutyánk kölyke hozzáállással már rég leszámoltam, másrészről pedig szilárd meggyőződésem, hogy nem alkalmazhatunk kettős mércét, és igenis a magyar zenekaroktól is ugyanazt a szintet kell elvárnunk, mint egy amerikai, német vagy épp svéd alakulattól. Ha pedig mindezt figyelembe vesszük, a Dorothy első lemeze a pozitívumok maximális hangsúlyozása mellett sem emelkedik az átlag fölé.
Hozzászólások
Na de az nem egy extra nagy adag hungarikum mikor az ilyenek lépten-nyomon megjelennek, akik folyton a mentalitással jönnek? S akkor annak kell örülni, hogy nekünk van ilyen mert milyen lenne ha nem lenne? Mint a Dorothy is. Szerintem egy tök jó koncertbanda lehet. De albumon unalmas, és kevés is.
"se a rákosi rendszer, se a kádár rendszer, se semmilyen rendszer nem tudta kiírtani a magyarból)."
Csodálom hogy ez az ócska uszítás senkinek nem haladta meg a türelmét ezidáig. Ezek a rendszerek treníroztak minket arra, hogy ne mocorogj, lehetőleg kussolj, a kevésnek örülj. Ezért hát akkor is kussolni kell, ha van egy ilyen csajos bandánk, mert a végén még szó éri őket. Én úgy vagyok vele, hogy tényleg jó hogy van egy ilyen is, de hát ne kölljön már a szerszámokat eldobni. Az az 5 pont teljesen reális, középszer. Ami nem raklap szar.
Ki a here az a Dodo meg Brigi? Ez nem a Barátok közt fanoldal, testvér.
Én szégyellem magam Sambora helyett. :-((((
Nagyon durva hasonlatokat írtam, az tény, de a szerző vetette oda a végére az elvárásokat. Így pedig már össze lehet vetni a dolgokat, az öreg Manson soha a büdös életben nem énekelt jól, Richie Sambora szólói pedig az összes valamire való (=korai, igazi hard rock) Bon Jovi dalt lehúzzák.
*** az általam olvasott kommentjeid alapján vontam le saját magam számára egy következtetést. Point.
Egyébként örülök, h sikerült kiemelned a lényeget :D Huszadrangú, hogy épp téged is oda soroltalak, ahova :)
Ezzel a mondatoddal le is ütötted a többi mondatod ;)
és a zenéről is: kocsibanhallgat ós, mert ott úgysem figyelek annyira oda. Ha ilyesmi zenére vágyom, felrakom Junkieséktól a Nihilt pl, az legalább nosztalgia. Meg egy k*rva jó album. :D
Meg amúgy is jön az új Crowbar, szóval...
de itthon nem tudok már ilyen zenéket meghallgatni közel 20 éve
Nem váltják meg a világot. Ez tény, ezzel nem vitatkozom.
De az, hogy ez a mentalitás általános, amit többek között te is képviselsz, az nagyon elkeserítő.
Idézek inkább az egyik dalszövegükből:
"Adjatok nekem hitet, hogy megtörjem ezt a k*rva csendet"
Mert szar, amit csinálnak. Nem mintha nem férnének el a palettán, de nem kell elvárni, hogy mindenki tapsoljon is hozzá. Azt majd megteszik a rajongóik.
Annyira utálnivaló ebben a buta primitív magyar felfogásban, hogy ha valami új magyar banda tűnik fel, és próbál kitörni, feltörni, akkor azt teljes erőnkkel tapossuk már le (és ezt sajnos se a rákosi rendszer, se a kádár rendszer, se semmilyen rendszer nem tudta kiírtani a magyarból).
Ha egy hazai banda sikeres (többé-kevésbé), akkor azt minek kell fikázni? Ez nem divat, ez már valami magyar síkagyú extra hungarikum.
Ha megtalálom az egyik lemezboltban a lemezüket, az biztos, hogy 1-2 ezret adok érte. Nyílván nem ér többet, meg nem világmegváltó amit tolnak, de megérdemlik a figyelmet. Ráadásul hány csajos rockbandát ismertek itthon?