Shock!

Az Eidolon nem kispályás a maga területén: immáron hatodik anyagukat szórják szerte a világon, terjesztvén komplexnek nevezhető, rettentő szigorú és érzelmeket nem tűrő speed/heavy támadásaikat.

Rendkívül súlyos, mosolytalan, jobbára agresszív muzsika hömpölyög ezen az albumon, mely csupán elvétve enyhül meg annyira, hogy hangúlyosabbnak tűnő dallamokat toljon az előtérbe - pl. a Twisted Morality vagy a The Test esetén. Ezek kellemesen oldják az egyébként tömör és áthatolhatatlan zúzda érzését. Iszonytató tempók dübörögnek egymás hegyén-hátán, halálhörgés és siralom hallik a száguldozás közepette, az Eclipse Eternal vendégként közreműködő zenészei által pedig gyakorta színtiszta death közreműködés olvad össze az összeszorított foggal teperő gitárok ostromával. Voltaképp nem tudom kiszínezni, variálni az album történéseit. Akik ismerik a banda betonkemény riffjeit, tömény zenei világát, azok bizonyára tudják, mi rejlik ezen az albumon.

Melódiák után kutató füleim rendesen megakadnak a The Will to Remain zöngéin, de aztán a címadó nótában többedszer felbukkanó hörgéshullámok ismét átveszik a hatalmat és visszahozzák az elborultabb, sötét színeket a palettára. Az anyagot a tíz percet meghaladó, részben epikusnak nevezhető Apathy for a Dying World tétel zárja komoran, sokszínűen.

A készítők közt ott virul Andy La Rocque impozáns neve, aki még egy-két szólót is felnyomott az albumra - nem véletlen, hogy a dallamosabb nótákban. Pillantásom megakadt egy Voldamares Gollum nevű fickón is, aki valószínűleg elfogyasztott néhány finom nyers "halackát", majd jól elvitte a fiúkat a Banyapókhoz akik a sötét járatokban átéltek hatására keményítettek be ennyire...

Az Eidolon sajna nem az én stílusom, de a maga nemében vitathatatlanul erőteljes alkotás.