A „csak-úgy-megcsináltuk-és-kész" nekifutásból összepakolt akusztikus album után (amelyet a legtöbben „csak-úgy-meghallgattuk-és-kész" bólintással vettek tudomásul) idén már a második Farkas-művek produktumot élvezhetjük, már ha élvezzük persze – kinek a pap, kinek valami durvább.
A The Acoustic kapcsán írt minivesézésre elsőként egy minden részletre alaposan odafigyelő, széles látókörről tanúskodó, igen gazdag mondanivalóval bíró komment érkezett, amelyet még bő terjedelme ellenére is érdemes betű szerint idemásolni: „Az Ektomorf szar." Nem tisztem vitatkozni az olvasó egyéni véleményével, de – vizuális beállítottságúak kedvéért – ezt azért illene bővebb lére ereszteni, ha már elmondatott. A megállapítás, mellyel így, ebben a csavaros formájában egyébként sokan egyetértenek, valószínűleg Farkas Zoli inspirációinak – mondjuk így – formába öntésére vonatkozik. Megkockáztatom, az Ektomorf név hallatán senkinek nem az eredetiség ugrik be először, lefordítva és egyszerűsítve: sokak szerint a mai napig egy olcsó Sepultura és Soulfly, azaz Cavalera kópiáról van szó. A megfogalmazás nyers mivoltával igenis vitatkoznék, a Cavalerával nem érdemes. Farkas sem teszi, legfeljebb finomabban fejezi ki magát. Szó szerint a Gyökerekből táplálkozik, úgy „igazándiból". (A címadó nótára például maga MegaMax is könnyes szemmel kezdene nosztalgiázni két szippantás között.)
A Black Flag egy hangyapénisznyit talán eltér a Redemption és a What Doesn't Kill Me vonalától, vokalitást és néhány ötletes riffet adva az egyébként évek óta békésen, ugyanúgy rotyogó groovegulyásba, ám ez még önmagában kevés a gyomor megtöltéséhez. A változatlanság zsírrétege lassan elveszi a farkasétvágyat. Zenei összetettségében nincs értelme analizálni az albumot, úgyis ugyanoda lyukadnánk ki mondatról-mondatra. Felbukkan – mint halk répadarab – néhány igen jó téma, például rögtön az album elején az Unscarred, a Private Hell, vagy a véletlenszerűen sepulturás (nahát!) Cut It Out, odapörköl minden, ahogy kell, Tue Madsen kipipálva, dühfaktor csúcsra pörgetve, morcos üvöltés oké, mégis azon tűnődik önkéntelenül az ember, hogy az Ektomorf miért képtelen kitörni a saját, ezerszeresen letaposott, fekete macskajajos babonaköréből. Tehetség van, zenei tudás van, mondanivaló (bizonyos szinten) van, böhömkiadó van, akarat van, de valami frissítés, valami szokatlan, amire felkaphatnánk a fejünket, na, az nincs. Nem kísérletezős zsákutcákra gondolok, abba még a legnagyobbak is belebuknak olykor, de hogy ennyire biztonsági sportot űzzön valaki, az már elgondolkodtató.
Mint ahogyan Farkas éneklési vágya is az. Az Acoustic kapcsán már elhangzott: nincs az a Tue Madsen, aki a hamisságnak ezt a tartományát képes lenne maradéktalanul lefedni valami hókuszpókusszal, de a torok minősége önmagában még nem lenne gond, a probléma ott merül fel, amikor nem érthető a dallamosság indoka. Az Enemyben például semmi funkcióját nem érzem a szó három hangból álló ismételgetésének – kontrasztnak nagyon kevés, refréndallamnak még kevesebb. Hogy a ló másik oldalát is megkukkantsuk: a zeneileg egyik legjobban odaverő nótát viszont (Private Hell) gyakorlatilag az énekelni akarás csapja agyon, de nagyon.
A szövegek egyszerűsége is a szokásos (nem mintha Max Cavalerának Dosztojevszkij lenne a beceneve), nem is akarnék belekötni. Zotyához mindig közel állt a moralizálás, minden albumon felbukkannak társadalmi morbiditások, itt sem marad el, a nóták kapcsán azonban gondosan megfogalmazott szociológiai problémákat emlegetni enyhe túlzás lenne. A Kill It vagy az Unscarred nagyon is valós dolgokat feszeget, más kérdés, hogy mennyire állja meg ez a helyét a „Fuck Yourself, You Motherfucking Loser" szintjén. (Ha már az Unscarred szóba jött: erre forgattak videót, amelynek a végére erősnek szánt tanmondatok lettek jól odaillesztve, hogy az olyan alulképzett is, mint én, értse, mit szeretettek volna mondani az alkotók, mi a mélyebb értelme a számnak és a videónak. Köszönöm, már értem. Nem a mondatok tartalmával van problémám, hanem azzal, hogy kiírták. Szájbarágó, ujjat felemelő, nullpedagógiás érzékkel, amelynek segítségével végre megvilágosodunk, s elmerenghetünk, hogy mit is akart a költő ezzel a fákkjorszelfes dologgal nekünk üzenni. Ez így sajnálatosan egyszerű, a szónak az „igazándiból" egyszerű értelmében.) És akkor még meg sem említettem a Fuck Your God című himnuszt, amelynek már a címe hallatán is sírva fakad az ember a meghatottságtól és attól, hogy 2012-ben egyáltalán még rá lehet bukkanni ilyen gyöngyszemekre.
Titkon reménykedtem, hogy a The Acoustic valamiféle határjelzés lesz a zenekarnál, de a Black Flag rendkívül gyorsan rácáfolt erre. Ha ez lenne az első Ektomorf lemez, valószínűleg sokan megtapsolnák (némi óvatos sepulturázás kíséretében). Így azonban marad minden a régiben. Szépen dörgő, dühös album, a megszokott agresszióval, valós és műfelháborodással, néhány jól elcsípett témával, zsibbasztó monotonitással. Mindazonáltal igény, az van rá, s amíg igény van rá, létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen. Így kell elfogadni, így lehet (vagy nem lehet) szeretni. Éppen ezért, Drága Feleim, visszautalva a kiindulópontra: ha már egyetlen rövid hurkába tömörítjük véleményünket, legalább próbáljunk meg valami színes dolgot is felfedezni benne. Nem biztos, hogy sikerül, de egy próbát megér. A feketének is van ezerféle árnyalata.
Elméletileg.
Hozzászólások
Zotyának hatalmas kisugárzása van.
Az ő szintjükön ez igen kifizetődő! A lényeg ennyi!
Ha a másolást nézzük akkor az Ektomorf még mindig jobb helyzetben van mint a metalcore és akármilyen core bandák. Mert esetükben két zenekart említünk.
A metalcore meg hasonló bandák azok "copy/paste halmazok". :D
Viszont nem olvastál körültekintően mert a FreshFabrik a legnagyobb sikereket elérő hazai (nu)metálbanda külföldön. Anno egy ausztrál turnén hajszálnyira voltak a világsikertől, csak helyettük a Limp Bizkitet fedezték fel mert azért ők előnyösebb helyzetben voltak amerikai származásuk miatt. Még érdekesség, hogy a FreshFabrik volt a világ legelső nu metal bandája mert pár hónappal megelőzték a KoRn-t és egy évvel a Limp Bizkitet. Szóval ez nagyon nem mindegy. OFF vége. :)
Meg azzal, hogy ki milyen származású már nem igazán foglalkozunk. Aki el akar érni dolgokat az el is tud érni származástól függetlenül és elismerésben fog részesülni. Legyen szó bármiről.
Pl.: Zorán, Mága Zoltán, Mező Misi és még sorolhatnám. Ők (is) mind elismert művészek és senki nem foglalkozik származásukkal. Ez pedig így van rendjén.
Ez Ektomorf sikerei is megkérdőjelezhe tetlenek. Mással volt/van a baj. De ezeket már leírtuk.
Mondd már meg, hogy ki állította itt azt, hogy azért nem hallgatja az Ektomorfot vagy azért nem nem tetszik neki ez a zene mert Farkas Zotya roma származású?
Egy darab komment nem született ami a származását boncolgatta. Csak a tehetségkutatós hozzászólásban volt de ott sem negatív színben feltüntetve.
Szóval gratulálok neked, hogy csak ennyire futja.
Hogyha a Romok alatt óta neked minden Ektomorf lemez max pontos akkor biztos magas a zenei igényed és széles látókörrel rendelkezhetsz. (Remélem az irónia lejött. :D )
Hülye állat.
(Egyébként mint említettem, a magyar nyelvű albumok jók voltak.)
a romok alatt ota minden ekto lemez tiz pont. ez is.
Az Ozzy-s dolgot magam sem értem. Akcentusa maximum csak brit lehet mert onnan származik. Bár ha a raklapnyi kábítószer által okozott, mentális problémákból származó beszédzavarokat nézzük akkor abból is lehet egyedi akcentusa az öreg Ozzynak. :D :D
Egyébként tegnap hallgattam Cadaverest. Abban is van sok Sepu' és Soulfly, mégis az sokkal letisztultabbna k és igényesebbnek hat.
emberek, ami ott volt, még a mai napig sem hiszem el: a farkas zoli gitárfeje (nemtom tuggyuk-e, mi az) csirkeszaros faládában érkezett, és abban is volt végig, a hangverseny alatt is. halál komolyan mondom. iszonyat csóró banda volt.
ha ezt nézzük, akkor tényleg ők az egyetlen magyar metál csapat, akik nemzetközi szinten is elértek valamit, mégmeg nem kicsit... úgyhogy ezért mindenképpen kijár neki(k) a tisztelet. az más kérdés, hogy az ektomorf tényleg szar :)
a cikk viszont kiváló.
ja, az ozzy-s részt fejtse már ki valaki, mert nem értem.