Aki gengszterfilmre számít, el is kattinthat. A Capone vérdráma, sajnos abból viszont a középmezőnyben versenyzik. Az alulról szagolók táborában. Nem hinném, hogy Shock!-olvasóknak kellene a gengszterfilm műfaját bemutatni, az új alkotás viszont megér egy fekete misét. A keresztapán vagy a Casinón szocializálódott generáció valószínűleg szájtátva nézte Scorsese legújabb filmjét, Az írt, feledve annak minden gyengeségét. A Capone végképp el fogja venni a kedvüket mindentől.
|
gyártó:
Addictive Pictures / Bron Studios / Lawrence Bender Productions / Redbox Entertainment / Endeavor Content, 2020
|
|
forgalmazza:
Vertical Entertainment |
|
Capone
premier: 2020. május 12. rendezte: Josh Trank forgatókönyv: Josh Trank zene: El-P operatőr: Peter Deming vágó: Josh Trank főszereplők: Tom Hardy (Al Capone), Linda Cardellini (Mae), Matt Dillon (Johnny), Al Sapienza (Ralphie), Kathrine Narducci (Rosie), Noel Fisher (Junior), Jack Lowden (Crawford), Kyle MacLachlan (Dr. Karlock) játékidő: 104 perc Neked hogy tetszett?
|
Hiába Tom Hardy, hiába Matt Dillon, Kyle MacLachlan (jó, ők tényleg epidózisták), ezt a filmet semmi nem mentette meg a dögunalomtól. Pedig értettem a koncepciót, minden idők legnagyobb gengszterének utolsó egy éve nyilván nyami. Nem volt az. Capone a minden volt az amerikai alvilágban. Mesterien építette fel birodalmát, A keresztapát szorozd meg nyolcvannal, na, az volt Capone. A filmben az utolsó, borzasztó évet látjuk, talán mítoszrombolásként, talán az „ember az ember" parafrázisaként, nem tudni, mert még ez sem derül ki. És ezért vagyok dühös egy ilyen film kapcsán, mert még a Valentin-napi mészárlást is csak olyan mellékzöngeként látjuk, ahogyan Capone fanyalogva kikapcsolja a tévét.
Hosszan nézünk egy maga alá szaró roncsot, aki időnként kiabál. Amerikai nézőknek jelenthet valamit, nálunk elég hasznos háttértudás szükséges ahhoz, hogy egyáltalán értelmezni tudjuk a filmet, főleg úgy, hogy rengeteg utalás van benne Capone életútjára. De semmit nem mutatnak belőle, és ez nagyjából olyan, mintha mindenféle háttértudás nélkül ülnénk be, néznénk meg A bukás című filmet.
A Capone nem nekem készült. Bár hibátlan színészek hibátlan játékával hozták össze, nem érintett meg semmilyen szinten. Nincs is közöm hozzá. Amíg A keresztapa a mai napig kultikus, a Scorsese-DeNiro-Pesci trió pedig verhetetlen, az újabb generációs gengszterfilmek (és most ellentmondva a bevezetőnek: Az ír sajnos bukott film) nemhogy nem ütik meg a mércét, de teljesen feleslegesek. A Capone egy szerencsétlen demensről szól, aki maga sem tud magáról semmit. Ez nagyon szép, de ha nem vagyunk tisztában vele, hogy a faszi előtte legyalulta az Államokat maffiózóként, akkor egy hangot sem fogunk érteni az egészből. Csak egy buta, nyálcsorgató szerencsétlent látunk. Pedig Capone volt az, aki tényleg a markában tartott mindent, nem beszélve a módszereiről.
Nem szeretnék kitérni sem rendezőre, sem producerre. Egy iszonyú hálás téma volt a kezükben, de a dolog, mint angolna siklott ki belőle. Al Capone legenda. És a legenda éppen attól érdekes, hogy legenda. A halála, ha ennyire szánalmas volt, nem rám tartozik.
De köszönjük a részvételt.
Hozzászólások
Ok, én hiszek neked, de ez az írás ízléstől függetlenül is elég összeszedetlen. Lentebb már taglaltak néhány dolgot. Én még arra lennék kíváncsi, hogy mitől bukott film az Ír?
Olyannyira mindannyian tudjuk ezt, hogy nemcsak a belinkelt Az ír kritikában, de az alatta lévő kommentfolyamba n is szó esett ezekről a témákról, érintőlegesen és nem annyira érintőlegesen is. A film egyébként - azzal ellentétben, amit írsz - nem bukott a moziban, hanem eleve limited release volt, mivel nem mozis forgalmazásra készült. Limited release-ként pedig kimondottan jól futott, vagyis az a kevés vetítés mindenfelé telt házakkal ment.
(Én speciel eléggé követem a filmes dolgokat gyerekkorom óta, szóval képben vagyok ezekkel kapcsolatban. Az tök más kérdés, kinek milyen filmről mi a véleménye - ez ugyanúgy eltérő lehet, mint a lemezeknél. Ezt most a fenti cikktől függetlenül mondom, mert a Caponét nem láttam. Révész kolléga pedig talán nem sértődik meg, ha elárulom róla: színészi múlttal is rendelkezik, és brutális filmes előképzettsége meg műveltsége van. A véleményével ettől függetlenül persze nem kell egyetértenie senkinek, de az, hogy nincs köze a témához, nagy baromság.)
Az Ír eleve Netflixre készült és ott nagyon(!) sikeres(!) volt. A mozikban azért bukott, mert egyidőben mutatták be a Netflix-es premierrel. Tehát ez nem volt a szó klasszikus értelmében bukás, ráadásul zakózó filmeket nem szoktak Oscarra jelölni, az Ír pedig 10(!) kategóriában is indult, szóval nemár, srácok! Kicsit nézzetek utána legközelebb a dolgoknak ;)
"Ez nagyon szép, de ha nem vagyunk tisztában vele, hogy a faszi előtte legyalulta az Államokat maffiózóként, akkor egy hangot sem fogunk érteni az egészből."
......
Suszter maradjon a kaptafánál.
Az almát a körtével nem lehet, és szerintem a kritika itt követi el a hibát. Egy drámát összehasonlítan i (ami egy emberi roncsról szól) egy gengszterfilmme l, maffiafilmmel, vagy krimivel nem lehet.
Oké, megosztó film. Van, akinek bejön (a hibáival együtt) és van, akinek baromira nem. Középút nincs. Ami rendjén is van, mindenkinek más jön be. Azt meg végképp nem értem, hogy miért rója fel a cikk, hogy az amerikaiakon kívül senki egy kukkot nem ért belőle, amikor a net korában egyetlen kattintással kiderül, hogyan töltötte Capone az utolsó évét, miután kiengedték a sittről. És innentől az egész történetet el lehet helyezni.
Ez a film nem Caponéról, a legendáról szól (bár szerintem egy pszichopata tömeggyilkos volt, nem legenda), hanem arról, ami maradt belőle a betegségei következtében. (ami innen kezdődik, az már tényleg ízlés kérdése, hogy a film kinek tetszik és kinek nem)