Shock!

Nem tudom hová tenni ezt az izét. A kontakt egyenest Brightonba küld, ahol ez a titokzatos Mr. Fog működik. Az Ewigkeit ellenben germán elnevezés. Az album pedig a szlovák Metal Age gondozásában került ide. Hm... Mielőtt azonban bejárnánk egész Európát, nézzük, miről is van szó. J. Fogarty, alias Köd úr egy személyben bütykölte össze ezt a korongot, mely immáron harmadik, nem demónak számító produkciója, ha hihetünk az ismertetőnek. Szégyenszem, de nem emlékszem, valaha is hallottam-e már hírét e fiatalembernek.

Hovatartozását illetően leginkább "folkos, epikus pogány metal" leledzik az albumon. Hangulatos pikulák, zúgó, fortyogó szintieffektek oldják a sűrűn zúzó gitárokat, Mr. Fog pedig néhol énekel, ám inkább vérszomjasan hörög - ahogy az már illendő ilyen zenei környezetben. Akadnak elsőre könnyen emészthető szerzemények, pl. a nyitó Tired Face vagy a címadó Land of Fog, de találunk némileg elvontabb, ziláltabb - ha úgy tetszik, progosabb - darabokat is.

Ilyen a derekasan begorombított, részben black/death vonalat képviselő Super-sonic Blue Thunder vagy a népies elemekkel átszőtt Interlude. A The Only Way elszállósan, elektronikusan csordogálva indul, majd keményítővel ellátott, alaposan feltupírozott második felében jó ötletnek bizonyul a zongorajáték összeolvasztása a durva zúzással. Talán az album legkiválóbb nótája. A Yesterdays Rain rémálom-mód misztikus hangulatú cucc, bár végül egész barátságossá válik. A The Doomsday Machine komoran kúszó dallama kifejezetten kellemes, s még a nóta közben keletkező légköri zavarok is beleillenek a képbe. A záró Escapologies afféle meditatív jellegű, de vokális monotonságában is jól ütő nóta. Ha a fószer valóban mindent egymaga tákolt össze, akkor kijár némi hátlapogatás, vállpaskolás a fiúnak. Hasonlóképp működik, mint öreg Quorthon cimboránk és a Bathory.

Értékelem Köd úr lelkesedését, elhivatottságát.