Shock!

december 26.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Farmer Boys: The Other Side

Az ember élete dugig van rejtélyekkel. Eme misztikumok köre akár a zenei érdeklődésre, szívcsücsök zenekarokra is kiterjedhet. Időnként én is meglepődöm magamon, amikor rájövök, hogy masszívan szívelek egy-egy bandát, de hogy voltaképp miért, azt nem tudom megmagyarázni. Nagyjából így állok a Farmer Fiúkkal is, akiket azóta csípek, mióta az óidőkben megláttam az első klipjüket, a Farm Sweet Farmot. Akkoriban elképzelni sem tudtam volna róluk, hogy németek, ugyanis a világon semmi teuton nincs a muzsikájukban.

megjelenés:
2004
kiadó:
Nuclear Blast / HMP
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 1 Szavazat )

Kedvelem kútmélyen túró gitárjaik szigorát, érdekes és egyedi zenei világukat, melyben a dallamosság gyakorta fura elvontsággal keveredik. Nagyon csípem az énekes farmer, Matthias Sayer hangját, mert száz közül is azonnal felismerhető, ráadásul mentes a jellegzetes germán-angol gyermekbetegségektől. (Nem véletlen, hogy az Apocalyptica is kiszúrta magának...) Amit képviselnek, teljesen korszerű, up-to-date, ráadásul a nemzetköziség érzetét kelti. Ezek a földmíves figurák ugyanúgy jöhetnének egy Ohio-béli farmról vagy a brazil kávéültetvényekről, mint egy kisebb germán városkából.

Az albumot indító For the World to Sing tüstént egyike az elsőre ható, fülbekúszó nótáknak, melyet legfeljebb a Like Jesus Wept tud überelni. A gitárok többnyire valahol a metróalagutak alatt több száz méterrel bányásszák az ércet, míg a helyenként felvillanó elektronikus kütyük, billentyűs rásegítések inkább hangulati elemként működnek közre. A némileg kórosabb, lilább darabok közé tartozik a Where the Sun never Shines, vagy épp a címadó The Other Side. A melankolikus, békésen révedező In my Darkest Hour újabb színt vonultat fel a palettán. A dallamtól duzzadó világot hozza vissza a részben bámész, részben nagyon is életrevaló Trail of Tears. Az album spéci kiadása három bónusz nótát is tartalmaz - na jó, két és felet. A Requiem csupán másfél perc...

Elismerem, elfogult vagyok ezekkel a fickókkal, akik a színpadon néha úgy pattognak, miként a legszörnyűbb noise-bandák teszik manapság a rock zászlaja alatt tetszelegve - de ez legyen a legnagyobb hibájuk. A Farmer Boys volt, van, és őszintén áhítom, legyen még sokáig. Egyedi ízeik üde színfoltot biztosítanak a hatalmas kópia-zenekar áradatban. Ásó, kapa, madárijesztő legyen velük!

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Thaurorod - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Accept - Budapest, Club 202, 2011. február 2.

 

Stratovarius - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2005. november 12.

 

Watch My Dying - Gödöllő, Trafó, 2003. május 23.

 

Wackor - Budapest, Kultiplex, 2005. október 8.