Igen-igen impozáns kiállítású anyaggal jelentkezett a számomra eddig ismeretlen Horncrowned legénysége, az infólap, a booklet olyan, mintha lángolna, ilyen lehet a klasszikus Pokol ábrázolás. Persze mosolygásra késztető elemek itt is vannak, de azt hiszem, most lemondok a művésznevek fikázásáról, és nem minősítem a stílusmeghatározást sem (legyen elég annyi, hogy a templomgyújtogatás mély nyomot hagyhatott minden magára valamit adó black metal zenész lelkében), hát valahogy így kellene kinéznie egy komplett anyagnak.
Ahogy a lemezt betettem a lejátszóba, támadt egyféle elképzelésem, mit fogok hallani. Nos nagyobbrészt bejött, hát igen, a német csapat a lemez megírása és felvétele során követendő példának a svéd Marduk Panzer Division Marduk lemezét tekintette. Van itt háborús intro és közjáték, a szövegek is kapcsolódnak a Marduk etalonnak tekinthető lemezéhez és akkor még a zenét nem is minősítettem. Bár másolásról itt szó nincs, de akárhányszor meghallgattam, az eredetiséget mindig hiányoltam belőle.
Az egységes külsőt nem bontják a számcímek, a zene, és az emberiséggel kapcsolatos apokaliptikus víziókat interpretáló szövegek sem, kérem, itt az elsőre nyilvánvaló, a csapat nem viccel, vagy legalábbis remélem, hogy nem viccel.
Emlékszem, egyetemista koromban egy népszerűnek mondható metal magazinban szerepelt a szónikus mészárlás kifejezés, a svéd Mardukkal kapcsolatban, nekem tetszett, így most fel is használom, mert amit ezen a lemezen hallhatunk, az színtiszta szónikus mészárlás a la Marduk. A tempó mindvégig igen gyors, nagyon ritka, hogy lassítanak, és a szélvészgyors darálást csak néha bontja meg egy-egy dallamosabbnak mondható kiállás. Még Blastphemer énekes károgása is múltidéző jellegű, Demongoat és Diabolium gitárosok szilárdan hozzák az örvénylő zúzást, a ritmusszekció pedig Bombardier dobossal és InfernAK-47 basszerossal szilárdan és sebesen alapozik.
Nehéz a masszából megjegyezhető dalokat kiszűrni, talán a Hatred Anthem és a Rebirth Into The Acheron az, amit elsőre meg tudtam jegyezni, de mondjuk nem rossz nóta a címadó sem, csak talán nem kellett volna ezt a 10-től 6-6-6-ig visszaszámoló intrót betenni az elejére, mert ugyanezt a Testament a Demonicon már elsütötte.
Csak dicsérni tudom a megteremtett atmoszférát, olyan vegytiszta gonoszság és sötétség árad a lemezből, hogy az már elismerésre méltó. Ezért is említettem az anyag egységét az imént, mert ugyan az eredetiséget csak nyomokban lehet tetten érni, de, ha ezt leszámítjuk, ez egy minden szempontból kiemelkedő anyag lett, persze azért messze nem tökéletes. Így például a lemez túl hosszú, ebből a pusztításból fél óra bőven elég lett volna, mert a hossza miatt egy idő után úgy éreztem, hogy az anyag már közvetlenül az agysejtjeimet pusztítja. A másik probléma, hogy nem szól igazán jól, egy ilyen anyagnak jóval erőteljesebben kellene megdörrennie, szóval ezért kár volt Kolumbiába menni stúdiózni.
Összegzésként annyit, hogy engem nem zavart a nyilvánvaló Marduk párhuzam, mert azt a lemezt nagyon szeretem, és azt hiszem, hogy mostanra már megbarátkoztam a Satanic Armageddonnal is. Furcsa lenne, ha azt írnám, hogy kellemes hallgatnivaló, így maradjunk annyiban, hogy ez a lemez messze kiemelkedik az átlagból, ha valaki a fentiekben már említett lemezt, és úgy általában a szélvészgyors, blastbeatekkel bőven operáló black metalt szereti, annak ez az album egészen biztosan tetszeni fog.
