Igyekeztem eddig elkerülni a Junkiest, de utolért a végzet, egy 18 nótás váll-lógatás, ja, nem, válogatás képében, így most feladva elveimet kénytelen vagyok meghallgatni, mit is szeret ezen sok fiatal. Nos, laza rock and roll, klisés és butus szövegekkel, hasonló zenei körítéssel, a lázadni vágyó 12 évesek táborát megcélozva. Nekik valószínűleg ez a zenei nirvána, majd talán felfedeznek mást is, de ha nem, az sem baj.
Vicces, hogy némelyik dal nyolcvanas évekbeli eredetijét azért fel lehetett fedezni, főleg így, hogy újdonságként sikerült megismernem a Junkies válogatott slágereit. A borító is jó béna, grafikailag ezzel is legalább tizenöt évvel lemaradtak, mint a zenei résszel, de ez lehet, hogy direkt ilyen, nem úgy, mint. A Rám mámor vár című dal meglepett, ugyanis zsenge gyerekkorom egyik titkos kedvence volt, egy műsoros válogatáskazettán volt meg a dal franszia eredetije (Ca Plane Pour Moi), ami emlékeim szerint azzal azon agyonhallgatott kazin is dögösebben szólt, mint.
Tingli-tangli rockzene ez, változó minőségben, aki eddig is kedvelte, nem az én kedvemért fogja nem kedvelni, aki meg nem kedvelte, vigyorogva bólogat most asszem. Még mindig nem értem mi a fenét esznek ezen a zenén ennyien, de hát mit lehet tenni, hallgassa, aki akarja és pont.
