Shock!

Noha úgy tűnik, a Strato kényszerűségből rövidebb-hosszabb ideig parkolópályára áll, a rajongóknak azért nem kell teljesen "Timo-mentesen" maradniuk, hisz a szétforgácsolódott csapat hangja előállt második szólóalbumával. Elkészítéséhez részben a korábbi stáb gereblyélődött össze, de észak népének bazseváló sava-borsa mellett itt penget a szimfonisztikus Mike Romeo is...

A melankolikusan szürke borítós Coldness a tempós, dallamdús Seeds of Sorrow-val veszi kezdetét, majd a kellemesen kemény Reasons sorjázik elénk. Az Around is inkább a középtempós nóták közé tartozik, míg a Can you Hear the Sound az induló nóta lendületét idézi vissza. Kissé bicebóca, nyögvenyelős nekem ez az énektéma, a soronként egekbe ugró utolsó hangokkal, de ha Timonak ez tetszik, hát vigye... A visszafékező Snowboundban már sokkal inkább helyükre kerültek a dolgok. A Journey Back harapós és szilaj, komor hangulata kísért a Coldness of my Mindban is. Naposabb színekkel játszik a Take me Away, valamint az albumot záró Here We Are. Az albumról nem említhetek kiugró nótákat, de ez nem azt jelenti, hogy szamárszürke a színvonal - inkább... egyenletesen korrekt. Hm. Na jó, meglehetősen jellegtelen.

Az első szólóalbumnak nem láttam sok értelmét, ennek azonban már annál inkább, tekintve a csapat körül felbodrozódott eseményeket. Timónak nem kell attól tartania, hogy befuccsol a karrierje, elvégre odafent minden fatörzs mögül egy-egy jól képzett zenész ugrik rá az emberre. Ha szerencsés, olyanokat is lelhet, akikkel turnéra indulhat és járhatja a maga útját, elvégre van olyan jól csengő neve, amivel eladhatja az egész produkciót.