Shock!

A '90-es évek kísérletező lemezei után a Violent Revolution – Enemy Of God – Hordes Of Chaos triumvirátussal a Kreator egy olyan irányba fordult, amellyel az ősrajongók döntő többsége maximálisan elégedett lehetett. Ráadásul a csapat fokozatosan építkezve haladt előre, lépésről lépésre még brutálisabbá, még agresszívebbé téve muzsikáját, mely folyamat abszolút csúcspontját a 2009-es album jelentette. Azzal az alig több mint félórás lemezzel egy olyan durva anyagot tettek le az asztalra, amelynél tüskésebbet, sötétebbet és kíméletlenebbet már-már lehetetlen lett volna összehozniuk. Szerencsére Milléék is felismerték, hogy abba az irányba nincs hová feljebb lépni, így ahelyett, hogy görcsösen igyekeztek volna még gonoszabb lemezt összehozni, inkább hátraarcot csináltak, és visszatekintettek saját múltjukra. Igen, a Phantom Antichrist tehát egy retro megközelítésű Kreator lemez, amely sokkal közelebb áll a csapat klasszikus albumaihoz, mint az újkori cuccokhoz.

Mielőtt rátérnénk a muzsika elemzésére, fontos megemlítenünk azt is, hogy a brutális old school borító is sokkal inkább hajaz az első három Kreator lemez frontjára, mint az utolsó anyagok torz fejeket ábrázoló coverjeire. Mindez pedig egy minden igényt kielégítően igényes bookletet takar, amelynek képeit mintha egy különösen elborult és bizarr Salvador Dalí-utód készítette volna. A csomagolás tehát a Kreator hagyományokhoz hűen barátságos és szívet melengető ezúttal is. A dupla digipack kiszerelésű, egy tizenhárom számos koncert DVD-t is magában foglaló limitált kiadás a külcsín tekintetében tehát maximális, de szerencsére nem csak a csomagolás kifogástalan.

Megmondom őszintén, a lemez első végighallgatása után széles mosollyal az arcomon konstatáltam, hogy végre kicsit másfelé indult a Kreator, mint az utóbbi lemezeken. Mert bármennyire is kiváló volt a legutóbbi három anyag, azért nagyjából ugyanabban a zenei világban mozogtak, és negyedszerre mindez már kevéssé lett volna izgalmas. Ahogy a csomagolás, úgy a hangzás is illik a kissé nosztalgikus megközelítésű anyaghoz. A súlyos gitárok helyét a klasszikus, szaggató thrash-sound vette át, amely miatt nálam óriási extra piros pontot kap a csapat, imádom ugyanis a '90-es évek elejének thrash gitárhangzását. És ha már szóba került a thrash aranykora, az olyan dalokat, mint a címadó, a Death To The World vagy a Civilization Collapse, akár akkor is elkövethették volna Milléék, annyira vegytisztán eurothrashre sikeredtek.

Bár a lemez tele van régivágású Kreator himnuszokkal, egy kifejezetten endoramás dal is akad, amely tökre hiányzott eddig. Nem véletlen, hogy Mille a mai napig a Kreator egyik legerősebb lemezeként emlegeti az 1999-es anyagot, hiszen bár tejesen más volt, mint amit a csapattól korábban megszokhattunk, valóban kiváló nóták sorakoztak rajta. Szóval a Your Heaven, My Hell az Endorama korszakba visz vissza, és jót is tesz a lemeznek, amely amúgy is elég változatosra és dallamosra sikerült, legalábbis a Kreator viszonylatában.

Már a korábbi korongok recenziójában is dicsértem a felsőligás gitárjátékot, és természetesen a Phantom Antichrist esetében sem tehetek másként, kiemelve, hogy talán minden eddiginél változatosabb témákat és szólókat hallhatunk Millétől és Sami Yli-Sirniötől. Érdemes odafigyelni például a United In Hate-ben hallható szólóra, amely a kedvencem a lemezről, és akár a Coma Of Soulsra is felférhetett volna. A The Few, The Proud, The Broken a Violent Revolution korszakba visz vissza, és remélem, élőben is játszani fogják, mert koncerteken tuti nagyon nagyot fog ütni az a rész, amikor Mille üvölti, hogy „Forward march, glory awaits!" A végig egyenletesen magas színvonalú, tízszámos lemezről kizárólag az utolsó, himnikusnak szánt Until Our Paths Cross Again lóg ki, amely gyakorlatilag egy közepesnél kicsit gyengébb heavy metal kliségyűjtemény. Nem is értem, hogy fért fel ide, részemről maximum egy maxi B oldalán tudnám elképzelni.

A csapat 2012-ben visszatekintett tehát húsz-huszonöt évvel ezelőtti önmagára, nagyjából az Extreme Agression – Coma Of Souls lemezek környékére, és a Phantom Antichristtal az utóbbi tíz év legdallamosabb és legváltozatosabb Kreator lemezét alkotta meg. És mivel sokakkal együtt a fentebb említett időszakot tartom én is a banda első aranykorának, egyáltalán nem vagyok szomorú emiatt.

A Kreator augusztus 3-án Székesfehérváron, a FEZEN-en koncertezik, november 22-én pedig a Petőfi Csarnokban játszanak a Morbid Angel, a Nile és a Fueled By Fire társaságában.