Shock!

Újabb teljesen ismeretlen csapat, elektronikus, kluttyogós introval kezdődik a lemezük, tehát nagy valószínűséggel valami modern metal lesz ez. Az első dal énekkel kezdődik, kicsit fojtott, kicsit Deftones-os, később inkább Creed, zeneileg is egy keményebb Creed vonalat hoznak, amire akár azt is rá lehetne fogni, hogy inkább Staind.

Bár az énekes srác, Jaime Scholz magasabb hangjai még nem annyira biztosak ebben a dalban, mint amerikai kollégái csodatorka. A második dal már inkább Pearl Jam. Lassan felsorolom az összes még létező grunge irányultságú tengerentúli csapatot, a Leaf pedig amúgy német, amit egyáltalán nem érezni a zenéjükön. A harmadik dal az első lendületesebb téma, nem is baj, kezdett kicsit leülni a hangulat, annak ellenére, hogy abszolút kellemesen elringatott a zene, itt már van karcos üvöltés is, élettel telibb a zene azonnal, persze a riffek is bekeményedtek picit. Nem sokáig, a negyedik dal újra líraibb és megint csak creedes. Nagyon. A gitárszóló elég gyenguska, kár volt ennyire kihegyezni erre azt a részt. A többi dal gitárszólóira is ugyanezt mondhatnám. Kevés ahhoz, hogy gitárszóló legyen bármelyik is.

Tulajdonképpen rendben van ez a zene, egyetlen baja van: túlságosan hasonlít más zenekarok dalaihoz, olyan szinten is, hogy konkrétan egyik-másik refrén, téma beugrik az embernek az eredetiből. Ennek ellenére sokkal kellemesebb hallgatnivaló, mint más, tucatmetal (direkt nem írok műfajt, úgyis tudjátok nagyjából) produkciói. Érzelmeket is fel lehet fedezni a dalokban, szóval nyilván nem szolgai másolás eredménye ez a lemez. Nagyjából mindent el is mondtam a zenéről, sajnos lendületből kevés hallható a cd-n, inkább a merengősebb oldalukat domborították ki, ami hosszú távon egysíkú sajna.

Az utolsó dal feldolgozás, a Sisters Of Mercytől a Temple of Love, ami teljesen ígéretesen kezdődik, aztán kitekerik, hörgősre, meg minden. Tényleg átdolgozták, bírom az ilyesmit, noha épp ez az átdolgozás nem igazán nyerte el a tetszésemet. A hangzás rendben van, a borító fertelmes.

Háttérzenének kiváló, egyébként kegyetlen sokat kell a zenekarnak dolgoznia ahhoz, hogy emlékezeteset alkossanak a jövőben. A hallhatatlansághoz ez még édeskevés. Akárhogy is nézem, kezdeti lelkesedésem alábbhagyott, mert nagyjából minden dalnál eszembe jutott, hogy ezt már hallottam valahol. Így ez csupán közepes teljesítmény, ami remélhetőleg lesz majd jobb is egyszer.