Shock!

Szinte olvashatatlan logó, mi is lehetne más a megfejtés, mint black metal? A dallamosabb fajtából, de még nem annyira kommersz, mint plö a Dimmu Borgir. Nagy szerepet kaptak a billentyűk, leginkább erre épül a zene. Érzésem szerint a gitárokat túlságosan is alulkeverték, és a cineket is soknak érzem.

Fura, hogy a tagok közül négyen arcfestéssel rémisztgetnek, ketten meg nulla sminkkel tekintenek a merész érdeklődőkre. Érdemesebb lett volna egységes külsővel a fényképezőgép elé állni. Abszolút érzelemdúsak a nóták, de nem rántottak magukkal elsőre, kellett néhány hallgatás ahhoz, hogy a részletekre is odafigyelve értékelni tudjam a zenekar világát. Az énekes inkább a középtartományban hörög, jó sok visszhanggal a hangján.

Női ének is hallható itt-ott, ráadásul érdekesebb témákat talált ki, mint azt megszokhattuk a black/gótikus együtteseknél. Sokat hajlít a hölgyemény, keleties érzést keltve ezzel. Sőt, néha görögös falzetteket is interpretál valaki. Korrekt. Egy-egy dalon belül elég sok témát variálnak, nem ragadnak le egy riff döngetésénél. Az 5. nóta (En Trone Vevd Av Tid) olyan szomorú - vegyes kórus által előadott - énekléssel kezdődik, hogy ihaj! Ebből a bánatból még a relatíve gyors riffelés és dobcséplés sem bírt kizökkenteni, igazán hangulatosra sikeredett! A SA nn Av Torden egy része meg olyan, mintha egy Sear Bliss nóta lenne! Az albumon egyébként több a gyors rész, mint a középtempó, ám mégsem vált káosszá szerencsére.

Hangulatokban gazdag album, ha nem is annyira elragadó, mint a Cradle Of Filth.