Shock!

Nem tudom eldönteni, hogy a totálisan lökött Mattias „IA" Eklundh kiszámíthatatlanul kiszámítható, vagy kiszámíthatóan kiszámíthatatlan. Mert hát egyfelől mindig is tudtuk róla, hogy szeretnivalóan kattant a csávó (zeneileg és emberileg egyaránt, tessék csak belekukkantani a gitárklinikáiba), és ezért mindig meghökkentő zenei gegekkel pakolja tele a lemezeit (a Freak Kitchent is, de a Freak Guitar anyagokat különösen), ugyanakkor egy bizonyos mennyiség felett ezek a meghökkentő megoldások ismerőssé válnak. A jóindulatú értelmezés szerint (és én annyira bírom Mattiast, hogy hajlandó vagyok így hozzáállni) nagyon markáns stílust és hangzást alakított ki magának, a kevésbé jóindulatú megközelítés szerint viszont öncélú bűvészkedéseket puffogtat korlátlan mennyiségben.

Kétségtelen persze, hogy a csaknem két órába préselt negyven (!) tétel hagyományos értelemben semmiképpen nem tekinthető egységes (dupla)albumnak, bármennyire szórakoztató is. Mert az tuti, hogy szórakoztató. Sokkal inkább felfogható zórakozásból elkövetett etűd-gyűjteménynek, amelyen a legkülönbözőbb technikai és zenei megoldások kapnak helyet: az elektronikus, popos prüntyögéstől, a különböző idegesítő és kevésbé idegesítő effekteken keresztül a hegyibetyár zúzáson és shredder témákon át a jópofa feldolgozásokig tényleg az égvilágon minden megtalálható itt.

A félkegyelmű svéd mindig is előszeretettel élt az unortodox technikák adta lehetőségekkel, hiszen egy vécé lehúzásában vagy a reptéri hangosbemondó hangjában is képes a zenét felfedezni – ez a legnagyobb zenei zsenik sajátossága. Így már nem akadunk fenn azon, ha például fésűt használ pengetőnek, ébresztőóra csipogására komponál „nótát", GPS hangból vett samplert használ végtelenítve vezértémaként, vagy az AC/DC Hell's Bells dalát akusztikus gitárra és ajtócsengőre (!!!) hangszereli át. (A nejem már nem is tudom, melyik számot kecskepásztor-indulónak titulálta, ez azért sokat elárul...) Az esetek jelentős többségében ezek a húzások hatalmas mosolyt csalnak az arcomra (bár olykor azért fárasztóak), s szerencsés esetben ezek zenei értelemben is igényes, de legalábbis érdekes/izgalmas eredményhez vezetnek. Ugyanígy vagyok a Mambo Italiano, a That's Amore, vagy a Ma Nah Ma Nah (Muppet Show) freakesített feldolgozásaival is, s a nagyrészt instrumentális szerzemények címei is gyakorlatilag egytől-egyik szellemesek.

A számos vendégzenészt felvonultató Smörgåsbord receptje tehát pontosan ugyanaz, mint a 2004-es The Road Less Traveledé volt, így aki szerette azt az agymenést, most is garantáltan jól fog szórakozni. Azt meg kell hagyni, hogy egyben végighallgatva azért elég tömény az élvezet, így inkább úgy vagyok vele, mint a svédasztallal (nem véletlen, hogy a lemez címe is ez): tele van ínyencséggel, de azért mindent nem kajálok meg róla, főleg együltő helyemben nem, mert megfekszi a gyomrot. Éppen ezért pontozni is gyakorlatilag lehetetlen. Kisebb részletekben, a legidegesítőbb momentumokat félretéve nagyon izgalmas zenei kirándulásról beszélünk, összességében viszont elég sok ez az egész. Meg persze imádom a faszi hangját és hagyományos(abb) dalait, úgyhogy ezt a svédasztalt inkább csak előételnek tekintem a remélhetőleg hamarosan megjelenő új Freak Kitchen album előtt.

(A számcímek annyira vidámak, hogy muszáj mind a negyvenet felsorolni: Amphibians Night Out; Musth; Mattias - The Beautiful Guy; Hells Bells; The Smorgasbord; Friedrichs Wahnbriefe; Sexually Frustrated Fruit Fly Flamenco*; Daily Grind Disco March; Lease With an Option to Buy; The Swede and the Wolf; Mambo Italiano; Mind Your Step (at Schiphol Airport); Crossing the Rubicon; That's Amore; Keep It in the Dojo; Infrared Jed; Peter, I Won't Drive Another Meter*; Larvatus Prodeo; Blaha Blaha; Lullaby for Gabriel; In the Goo of the Evening; The Dogs of Delhi; Special Agent Bauer*; Mahavishnu John; The Harry Lime Theme; Dark Matter; Trumpet Lesson; Mandur and Morgan's Camel Safari; Shore Thing; Captain Smith's Moment of Truth; Mah Ná Mah Ná; The Nigerian Gynecologist*; 6 Rue Cordot; Kali Ghat; Safe to Remove Hardware; Did You Actually Pay for That?*; Those in Badiyah; The Essence of Emptiness; Meralgia Paresthetica; Guano Afternoon. * Szerintem ezek a legviccesebbek.)