René Magritte szürrealista festőnek van egy híres képe, a Szeretők, amely egy párt ábrázol, akik csókolóznak, ám arcukat lepel fedi (pedig hol volt még akkor a pandémia!). Ezt a festményt gondolta tovább a Monolord The Weary című remek videoklipjében, ami a lepellel burkolt fejű pár egymásra találását, majd szétválását mutatja be, és a darabból áradó szomorúság és levertség egészen precízen jeleníti meg a csapat ötödik stúdiólemezének lényegét. Mert bizonyos szempontból a Your Time To Shine címre keresztelt anyag a legmélyebb Monolord lemez, ami súlyra talán egy fokkal elmarad ugyan elődeitől, ám sajátságos hangulata és atmoszférája olyan szépen szippant magába, hogy hatása alól hetekre nem szabadulsz. Persze, nem változtak nagyot, talán csak a No Comfort által felvázolt irányba történő mind következetesebb menetelés történik, és ahol eddig a Sleep hatása volt a meghatározó, ott mára egyfajta Pallbearer-rokonság figyelhető meg.
A Weary egyébként minden súlya ellenére az anyag „slágere", Monolord-szinten már-már megmosolyogtatóan rövid (nincs öt perc), a fő gitártéma az azonnal rögzülő fajtába tartozik, Thomas Jäger pedig talán még sosem hozott ilyen könnyen fogható dallamokat. Emiatt aztán tényleg úgy érzem, hogy ez az anyag akár ugyanolyan könnyen utat találhat egy göteborgi szomorúmetálért rajongó hallójárataihoz, mint egy megrögzött doomsteréhez. A kettes To Each Their Own meg aztán pláne, félig akusztikus hangulata, remek gitárszólói finoman hajtják előre a hallgatót. A soron következő I'll Be Damned aztán odapakol rendesen, ez a legtradicionálisabb tétel a lemezen, Esben Willems még duplázót is használ, amire talán soha korábban nem vetemedett, az ének meg olyan szinten sleepes, hogy attól kizárólag jobb kedve lehet az embernek.
A címadóban a gitár kezdetben egy víz alá szorított vödörből szól, szinte mi is ott lebegünk mellette, majd a lemez leghosszabb dala nő ki belőle, egy lassú atmoszférikus doom tétel, a végére egészen lelazult hangulatba váltva, amit aztán a záró The Siren Of Yersinia fog darabokra tépni, az egész anyag legzordabb pillanatait hozó kezdésével, aztán persze ez is letisztul és lelassul, szépen belesimulva az összképbe. És ezzel vége is az alig negyvenperces, öttételes lemeznek, a svéd trió ezúttal ugyanis kicsit szűkebbre szabta a játékidőt.
Az ismét a dobos Esben által kreált hangzás már kisujjból hozza a megszokott magas színvonalat (sőt, talán sosem szólt még ilyen jól és változatosan egy 'Lord-lemez), a virágkoszorúban békésen fekvő halott nyuszi képe pedig pontosan olyan szomorú szépséget áraszt, mint maga a Your Time To Shine is. Nincs mibe belekötni, a Monolord ismét egy remek albumot pakolt le az asztalra.
Hozzászólások