Shock!

A kétszázmilliomodik metalcore zenekart sikerült előásnia a Metal Blade-nek. Mondjuk legalább bikán szól a lemezük (Andy Classen volt a producer, naná). Bár a dobok nem tetszenek. Meg olyan húzós is a zene. Mondjuk ránézésre húsz év alattiak a tagok, pattanások, félrefésült hajzatok ésatöbbi, ahogy a műfaj megkívánja. Biztos benne van a szerződésben, hogy milyen külső kell ehhez a zenéhez, ki tudja.

Németek egyébként és a metalcore-t keverik a svéd dallamos death metallal. Mecsoda meglepetés és újítás! Bocsánat, de kezdek iszonyú cinikus lenni ezekkel a csapatokkal szemben, ha bírnánk a strapát, egy frissítésre jutna belőlük tíz.

Karcos hc-s ordibálás mellett vannak dallamos refrének is ritkán (annyira, hogy talán csak egy helyen van ilyesmi), elég vékony hangon előadva, ehhez persze olyan torok is kellene, nem ilyen kamaszos nyihogás. Az jobb, ha bikamélyen hörög a vokalista. Bár ez is vicces azért valahol. A zene meg tényleg sok svéd hatásról árulkodik, elég ha a tengernyi tikatikát említem. Végig pörögnek, zúznak éhesen, meg akarják váltani a világot, kár, hogy a Dalokat ők is elfelejtették a zenéjükbe beépíteni. Így ebből a lemezből is csak az marad meg, hogy hűűű, de vehemenes volt meg húúú de brutális, meg agresszív és letépték a fejem, na de egy kanyi hangra nem emlékszem az egészből ahogy lecsendült az utolsó dal. Akit ez nem zavar, vegye, vigye, engem kezd nagyon is zavarni és az is lehet, ha nem játszana minden második zenekar metalcore-t manapság, akkor én is lelkesebb lennék, de így már egy kicsit túlcsordultam ilyen zenékből. (Méghogy kicsit...)

Na jó, a Neaera ajánlható metalosoknak meg deatheseknek (elég sok benne a svéd tikatika) meg hc-seknek is egyaránt. Ki-ki megtalálhatja benne a saját kliséit. Amúgy meg majd háromnegyed óra sok ebből a zúzásból, fél óra bőven elég lenne.

Lepontozni nincs nagyon értelme, mert annyira nem rossz, csak egy kicsit jellegtelen, sok az egyforma ritmus és téma.