Ez egy EP. Még az előzetes kazetta forog a deckemben, a felvétel a CitySoundban készült, és ez az első olyan anyag onnan, amivel elégedett vagyok. Végre nem csörög, nem folyik egybe minden hangszer, tisztán és jó arányban szól minden. Lehet így is rögzíteni és keverni valamit...
|
megjelenés:
2000 |
|
kiadó:
szerzői kiadás |
|
pontszám:
9 /10 Szerinted hány pont?
|
A Szétferdülök az első nóta, és az első másodpercekben lehet tudni, hogy miért ez a címe. A zene is ilyen. Valami őrült bőgő- és dobtémával kezdődik, a dal végén pedig egészen furcsa lírába megy át a nóta, mindehhez Pityesz erőteljes üvöltözése társul. Igen jó hangja van a srácnak, erőteljes, és még énekelni is tud. Figyelemreméltó. Ez után egy 7 perces dal következik - Utolsó perc -, Salim (a gitáros) sem megy a szomszédba különös, nyakatekert ötletekért. Minden hangszeres önálló életet él, és mégis egységesek, annak ellenére, hogy abszolút mértékben kiszámíthatatlan a zene minden másodperce. Elképesztő megoldások vágnak pofon minden pillanatban. Lehet egy zene így is agresszív, hogy nem csak iszonyat zúzást csapnak a gitárok.
Mind az 5 nóta külön életet él - hangsúlyozom: életet, mert itt aztán nem hagyják Pityeszék, hogy akár egy másodpercre is lankadjon a figyelem. A Lélekvesztő is egy akkora telitalálat, hogy szinte kiugrik a kazettáról! Állat lehet élőben! A 6. nóta pedig a Szétferdülök angol nyelvű verziója, melyben vokálozott még Vörös András a FresFabrikból és Tóth Gergő a Blind Myselfből. Kicsivel hosszabb is, mint az eredeti, van benne szkreccselés is egy kevés, no meg alaposan átszabták a ruháját mindenhol. Szerintem jobban is süt. Szinte pillanatok alatt elszaladt ez a fél óra.
Teljes mértékben egyedi színfolt a hazai zenei palettán a Neurotrend. Érdekesek, frissek, egyediek, remélem, még sokáig ilyenek is maradnak.
