Shock!

Hosszú ideje pihentetem a Neverland bemutatkozó lemezét, mikor megérkezett, meghallgattam, aztán később bele-belefüleltem, de valahogy nem ragadott magával és elraktam pihenni, hátha később. Később sem. Egyrészt a hangzás elég gyenge - sajnos megint csak azt kell mondanom, hogy manapság demók szólalnak meg így, vagy még jobban.

A csapat ugye dobgépet használ, ami nem is lenne baj, csak ez olyan nyolcvanas-évekbeli módon szól. Manapság már nagyon sok programot lehet találni, ami kicsit előbb dobsoundot produkál. A gitárok is vékonyak - bár ez a zene nem a vastag túrásról szól, de ez egész egyszerűen csúnya gitárhang. Az ének túlságosan az előtérben van ésatöbbi, nem sorolom, rossz a sound és kész.

A zene maradt az elektro-rock vonalon, de inkább elektro ez, mint rock. Valahogy olyan érzésem volt, mintha visszarepítettek volna a 90-es évek elejére, mikor bejött az EBM-metal vonulat és az elektro csapatok is kevertek pici gitárt a zenéjükbe. Bár a Neverland inkább olyan, mintha valami régivágású szintipop csapatot megkevertek volna rockkal.

A dalok többnyire melankolikusak, ha néha a gitár ráér riffelni, az a hangzás miatt nem lesz súlyos sajnos, pedig nem lenne rossz, ha dögösebb lenne a megszólalás. A szövegek is sajátosak, koncepciózusak is némelyest, érdemes elolvasgatni őket.

Az énekes srác hangja néhol érdekes módon Kóbor Jánosra emlékeztet (nemröhög! teljesen komolyan írtam, a hangszíne meg néha az előadása valahogy rá emlékeztettek, mondjuk az Omegának is voltak jó korszakai, amit kedveltem) Kicsit modorosan énekel, néha hörgés-félével is próbálkozik. Sajnos sok technikai hibája van (az a fránya h-s éneklés a hajlításoknál, nagyon zavaró), és sajnos hamis is, nem egy helyen. Néha nagyon kellemetlenül. Több érzelmet kellene vinni az éneklésbe, túl egysíkú, "vonalas" az egész. (Énektanár...)

A dalok inkább a Moonspell, Samael egyes korszakaihoz köthetők, bár az infólapon említik a Rammsteint pl., de ezt a hatást sehol nem fedeztem fel. A hetedik nóta egy zongorás tétel, itt is nagyon randa a billentyűsök hangja, egy zongorának telt hang illenék, nem ilyen levágott, rövid, mű-sound. Itt egyébként egy hölgy énekel, nem is rosszul: érdekes dalt lehetne ebből faragni, ha rendesen meg lenne hangszerelve. Az ötös rövid átvezető track totálisan elüt a lemez egészétől, nem igazán értem a miértjét.

Nem mondom mégsem, hogy rossz a Neverland lemeze, mert vannak ügyes ötleteik és az irány sem lenne vészes, csak a megvalósítás még nagyon gyerekcipőben jár. Ki kell dolgozni a lemezről a jó dalokat, átírni, amíg emlékezetes nem marad, a sallangokat lenyisszantani kíméletlenül, profin feljátszani, a hamis énekhangokat kigyilkolni, és akkor majd talán.

Kicsit a dalok egymásutánisága is fura, az említett rövid szösszenetnek nincs oka, aztán van még egy instrumentális nóta csak úgy, utána két borzasztóan rossz minőségű koncertfelvételt raktak fel (a kivált tag nem járult hozzá, hogy stúdiófelvételként szerepeljen a nóta a lemezen, hm...). Nem kerek egész az album, hanem mintha random módban összedobáltak volna rá egy adag dalt. A cd maga egyébként házi készítésű, de legalább a borító nyomdai.

Nekem ez most közepes, érdekes színfoltja a hazai zenei életnek, meg lelkesek, aranyosak a srácok, de a produkció még nem az igazi, sorry.