A NeverLand második lemezével picit módosított az irányvonalon – illetve közérthetőbbé, befogadhatóbbá tették azt. Alapvetően persze maradtak a melankolikus, darkos vonal mellett, viszont ráerősítettek a gitárokra, melyek mellett a billentyűs hangszerek ugyanolyan jelentős szerepet kaptak.
|
megjelenés:
2006 |
|
kiadó:
szerzői kiadás |
|
pontszám:
5,5 /10 Szerinted hány pont?
|
Már az első nóta lendületesebb, mint az eddig NeverLand életmű, bár az ének hamiskás sajnos, viszont a hörgés adott egy erősebb támaszt a nótának. Sajnos a hamisság az egész lemezen még mindig ott van – a régi dalokban is ez volt az egyik legnagyobb hiba, tessék elmenni énektanárhoz, mert más, súlyos énektechnikai hibáktól is hemzseg az egész lemez, inkább nem is sorolom, mert totálisan elvenném az énekléstől a kedvét a srácnak... Sajnos engem nagyon bántanak a folyamatos fals hangok... Egyébként üvöltözni sokkal jobban tud a srác, ha már.
A dalok nagyjából változatosak, lendületesebb, lassabb, darkosabb, mindenféle stílusból próbáltak ihletet meríteni, akadnak jó pillanatok és próbáltak megjegyezhető témákat találni, ez is pozitívum. A lemez egyik legjobb (Elárultalak) dalában vendégénekesnőt is üdvözölhetünk, Gáspár Tünde személyében. A dal maga izgalmas, bár még ezt sem értem 100%-osan kidolgozottnak. Halványan a végén a Moonspell képe is felsejlett, ami jó irány lehetne számukra.
A hangzás nem túl tigris, kicsit tisztább és dinamikusabb soundot képzelnék el nekik, viszont a műhangokból kevesebbet (és élőbb dobhangzást, mert nehezen hihető, hogy ezt élő dobos játszotta fel). Némely szintihangot is mintha a nyolcvanas évek popbandáitól csentek volna el, bár ez lehetett koncepció is.
Fejlődött a NeverLand, a darkos zenét kedvelőkhöz szólnak még mindig, a relatíve súlyosabb irányvonal ellenére. 37 perc talán kicsit karcsú ma egy nagylemeznek, bár talán most a kevesebb több lehet. Sajnos engem még mindig nem győztek meg száz százalékosan, valahogy nem érzem az átütő erőt, inkább demós szint ez még dalszerzés, produkció terén (és hát ez a borító is kb. két perces munka lehetett). Valahogy nem érzek akkora fejlődést az előző lemezhez képest, inkább csak egy pici előrelépést, de az ottani hibák nagy része még mindig megvan, amitől egyelőre még mindig az amatőr skatulyába lehet helyezni a csapatot.
