Rajongóknak ajánlott lemez, akik már annyiszor látták a csapatot, hogy hozzá tudják képzelni, ami ezen az anyagon nincs rajta. Jómagam ugyanis kíváncsian vártam a megismerkedést, tekintve, hogy a társulathoz eddig csak írott formában - a sajtóban - volt szerencsém. Összeírtak róluk ugyanis eddig mindenféle jót, amit én - magyarázni próbálván a bizonyítványt - az élő előadásnak tudok be, mivel - mint fent említettem - ezen a lemezen szerintem semmi különleges nincs.
Úgy szól, mint egy közepes demó. Vékonyan. Akár jó is lehetne, de nem az. Viszont divatos. Tán ez a legtömörebb, a legjobb kifejezés erre. Jópofa, táncolható, kicsit Rage Against The Machine-re emlékeztető, az épp futó trendek (break-beat, funky stb.) generálszószával leöntött rockzene. Kölykös - hamis - ének, az angol szöveg a bookletben természetesen helyenként fonetikusan van leírva, csak az a baj, hogy pl. Londonban is születni kell a cockney-szleng tüzetes ismeretéhez, mer' ahhoz, hogy ez hitelesen szólaljon meg valaki szájából, nem elég, hogy "másnak is sikere volt má' vele, nagyon laza, holnaptól így beszélünk mi is".
Úgy tűnik, megin' az van, mint pár évvel ezelőtt, hogy amíg Pesten buliznak, vidéken zenélnek is! Bocs, ha bárkit megsértettem volna ezzel, de a divatot meg immáron végképp meg kéne hagynunk Pataki Attisnak, Kozsónak, Berkes Gabinak, gesztiméternek, meg a Z(nabakmeg)plusznak...És az, hogy nekik mennyire áll ez jól, már egészen más lapra tartozik... De hogy egy mai fiatal kreativitása az éppen futó trendek követésében meg a külsőségekben merüljön ki, az marha gázos (szerintem).
