Valószínűleg Ausztrália legelmebetegebb együttese a One Step Beyond, bár e téren világviszonylatban sem állhatnak túl rosszul. Az 1997-ben alakított bandának ez már a második nagylemeze, melyen olyan szintű eklektikusság uralkodik, hogy az már-már zavarba ejtő. Akinek ezt a lemezt sikerül kettőnél többször végigharcolnia, az vagy egy perverz állat, vagy szimplán egy kritikus, akinek valamiféle írást kellene összehoznia erről a khm..., alkotásról.
|
megjelenés:
2007 |
|
kiadó:
szerzői kiadás |
|
pontszám:
4 /10 Szerinted hány pont?
|
Voltaképp egészen hallgatható az a háromnegyed óra, ami a vörös-sárga korongon feszül, csak éppen komolytalanul kell a zenéhez, mint művészethez hozzáállni. Különben rettentő idegesítő tud lenni az ausztrál srácok játéka, a mindenféle zenei szabályt vagy jóízlést sutba dobó viselkedése. A rock és metal – főként grind és némi death – dolgokon kívül van itt reggae, dub, funk, ska, jazz és még a jóég tudja miféle szörnyedelem. Különböző stílusokat vegyíteni jó dolog is lehet, ha az ízlést és a jó ötleteket tartják szem előtt. A One Step Beyond legénységének viszont talán kevesebbet kéne füvet szívnia, és több figyelmet fordítani a dalírásra. Nagyritkán egyébként egész kellemes momentumoknak lehetünk fültanúi, amikor a kannabisz füstjébe burkolózó ifjú experimentalisták épp nem akarják gyökerestül megváltoztatni a zenei világot.
Hogy a One Step Beyond egyéni stílussal rendelkezik, az bizonyos. Hogy ez a stílus valójában nem más, mint stíluskavalkád, az még bizonyosabb. Én személy szerint azért jobban kedvelem az olyan kísérletezést, amely nem fordul át önmaga paródiájába, márpedig a Beyond Good And Evil lemezen pont ez történik. Csak kifejezetten erős idegzetűeknek.
