Magyar heavy-power bandával tele van ma az ország, ám a mennyiség jelen esetben nem megy a minőség rovására, mivel minőségről sem igazán beszélhetünk. Ötlettelen, a stílus igazi (külföldi) nagyjait majmolni próbáló, ám azoknak lába nyomába sem érő erőlködések formálják ennek az irányzatnak a honi színterét, s csak ritkán születik valami értékelhető próbálkozás.
A miskolci Overload zenekar se szándékozik kitörni a zs-kategóriás sablonhalmozók masszájából, ám életkorukat tekintve van még rá esély, hogy idővel beérnek, és talán mernek valami kreativitást is felmutatni.
Pozitivizmusomat csak arra a tényre építem, hogy a zenekar mer angol nyelvű dalokat is írni és ehhez adott egy viszonylag korrekt kiejtéssel rendelkező énekes. De! A magyar szövegeket nagyon gyorsan el kéne felejteni, mivel egyrészt megmosolyogtatóan naivak és már-már pofátlanul sablonosak, másrészt meg el kellene végre fogadni, hogy a magyar nyelv egyszerűen nem illik az olyan, alapvetően angolszász eredetű zenei irányzatokhoz, mint a power vagy heavy metal. Rendkívül színes anyanyelvünk egyszerűen nem passzol se ritmikai, se pedig hangzásbeli szempontból ezekhez a zenékhez, s akik ezt nem látják be, azok akaratukon kívül is megerőszakolják az anyanyelvüket. Elég csak meghallgatni, mit össze nem szerencsétlenkedik az énekes, Fülöp Gábor a refrének terén, egyszerűen borzalmas. Hangja sem egy Ronnie James Dio vagy Harry Conklin, de az angol verziókban mégis meglepően jól teljesít, nem olyan hamisan fülsértő, mint a magyar nyelvű dalok terén. A hangszeres szekció hozza a szokásos hazai frazírokat, a riffek 100%-osan magukon hordozzák azt a jóféle magyaros bóvliságot, amit annyira nem tolerálok, ugyanígy a tempók terén fellépő ötlethiány és önismétlés is csak még inkább visszaveti az összképet. Pedig azért akadnak itt jobb pillanatok is, a Gyilkosok Gyilkosa/Vedge Of Extinction például szinte már jó, bár itt meg a szóló nélkülöz mindenféle kreativitást.
A lemezen tehát összesen 18 dal kapott helyet, melyekből 8 magyarul és angolul is hallható, ám egyedül az angol verzióknak van valami értelme, a többi csak helykitöltő s maximum arra jók, hogy tisztába kerüljünk a nyelvi barbárkodás fogalmával. Van még hova fejlődnie az Overload zenekarnak, ami csak akkor lehetséges, ha nem a hazai bandák által lerakott fenemód kátyús utat választják, és elfelejtik végre azt a tévképzetet, hogy aki nem ír legalább egy anyanyelvű dalt, az hazaáruló.
