Shock!

Egy pofátlanul tehetséges fiatal brigád remek bemutatkozó EP-je – nagyjából így tudnám röviden és tömören összefoglalni a Paint The Lilies első hangzóanyagát, mely öt számot tartalmaz és tavaly év végén vették fel karácsonyi ajándék gyanánt. Ráadásul, csakúgy, mint a nemrég szintén fasza EP-vel jelentkezett OneHeadedMan esetében, ezúttal is egy csodás hangú hölgy áll a mikrofonnál, jelesül Winkler Flóra.

Úgy tűnik tehát, hogy létezik egy fiatal generáció, akik igyekeznek rácáfolni arra a meggyőződésemre, hogy itthon bizony jó, ha fél tucat használható énekes mozog a színtéren. A csajok abszolút feljövőben vannak, már csak férfi vokalistáinknak kellene összekapniuk magukat. Amit egyfejűék frontasszonyáról, Markovits Lídiáról leírtam, gyakorlatilag ide is simán átemelhetném. Flóra hangja amellett, hogy kristálytiszta, kellően erős is, ráadásul magabiztosan és jól sáfárkodik azzal, amije van. Nem csoda, hogy ahogy a zenekar, úgy ő is bezsebelt már mindenféle díjat, amit hazánkban tehetségkutatón osztanak.

Saját bevallásuk szerint a Paint The Lilies a punk rock, a grunge és a klasszikus rock stíluselemeit igyekszik egybeolvasztani, így nyilvánvalóan zenéjük sem egy túlbonyolított valami, ellenben maximálisan fogós, friss és szórakoztató. Rögtön bizonyítják is mindezt a nyitó Fire-rel, amely címének megfelelően lendületes, tüzes rock dal, és – elnézve a csapat energikus koncertfotóit – tuti, hogy élőben is nagyon megdörren. Vele szemben a kettes Skybreakers nyugis, visszafogott darab, aminek gitártémáiról az újkori Chili lemezek hangulata ugrik be, Flóra meg kissé mintha a The Cranberriest idézve hozná magát. A hármas Secrets egy Kalmár Dávid basszusgitárjára és Rácz Gábor remek ritmusaira épülő nóta még erősebb Cranberries hatásokkal, mint az előbb, amelyben ráadásul a gitáros Márton Árpád is énekel. Bár az ő kvalitásai nem mozognak egy ligában Flóra énekhangjával, egyáltalán nem gázos, amit összehozott, de ha hosszú távon is szeretnének férfiénekkel operálni, akkor Árpi hangját még jócskán gyúrni kell. A Can You Feel egy rövid kis hangulat-nóta, amelyről a 2000-es évek Gathering cuccai ugranak be, a záró You Believe In Nothing pedig egy olyan lendületes rockdarab, amilyennek az azt megelőző könnyedebb témák után már épp itt volt az ideje.

Összességében néhol még elég erősen kiütköznek a hatások, de a Paint The Lilies töb, mint ígéretes csapat, bemutatkozó EP-jük pedig a legkellemesebb meglepetés, amit idén magyar zenekar számomra okozott. Csak így tovább!

U.i.: Az Emo lány című borzalom vonalát pedig tessék sürgősen elfelejteni!