Mindig is szimpatizáltam a (Perfect) Symmetryvel, ahogy általában a magyar progresszív színtérrel is (Stonehenge, After All, Eclipse, Da Capo, Nemesis és társai), és különösen a 2000-es évek elejének nagy boomja idején lelkes látogatója voltam a különböző magyar prog fesztiváloknak. A 2001-es The Human Machine is sokat forgott nálam akkoriban, annak ellenére, hogy nem tartottam éppen a világ legeredetibb zenéjének, de ebben a műfajban akkoriban szinte mindent kajáltam külföldön és kis hazánkban egyaránt. Aztán eléggé elveszítettem a fonalat, ahogy a bandák többsége is feloszlott/átalakult/szünetelt, és ezért kifejezetten örültem, amikor pár éve többen többek között Kusinka Tamásék is jobban újraaktivizálták magukat. Ennek ellenére a 2009-es, még Friskó „Fidó" Péter által felénekelt Szabad akarat lemezük elment mellettem, de az új anyag ismeretében ezt a hiányosságot mindenképpen pótolni fogom.
Tudható, hogy a Tökéletes szándék sem a „bevonulunk a stúdióba, ahol három nap alatt spontán megírunk és felrántunk tíz számot" munkamódszerével készült, hanem évekig érlelődtek a nóták, mígnem igazi csapatmunka eredményeként elnyerték végső formájukat,. Ez hallatszik is az anyagon, minden részletet kicsiszoltak, és teljesen jól összerakták az egész anyagot. Az is rögtön az első hangok után nyilvánvalóvá válik, hogy itt egy jóval keményebb, metalosabb megközelítéssel van dolgunk, amiben immár jóval kevesebb a kimutatható Fates Warning hatás, mint régen. Talán a Vigyázok rád illik legjobban a korai Symmetry stílusába, kifejezetten kellemes dal, nagyszerű vokálokkal. A nóták nagy többségében ugyanakkor sokkal több a klasszikus heavy metal hatás (lásd Miért nem vagy itt?), több számban pedig (például Hősök nélkül, Kegyes hazugság) olyan típusú mázsás riffek köszönnek a hallgatóra, mint amilyeneket például Bóta Balázs is játszott annak idején a Stonehenge-ben. Ezt egyáltalán nem bánom, hiszen az Angelo Salutante lemez a mai napig etalon a hazai prog mezőnyben, a hasonló témák ilyen arányban azonban mindenképpen újdonságot jelentenek Kusinka Tamásék eszköztárában.
Bár sok a fifikás téma, semmiképpen nem mondanám matekosnak vagy villantósnak a zenét, itt egyértelműen a dalokon van a hangsúly. Bár elvétve felbukkan egy-egy dreames téma, nincs szó agyonbonyolított dalszerkezetekről és ötperces instrumentális betétekről. Nem tudom, hogy tudatos-e, de több helyen musical hatást véltem felfedezni, például a Kegyes hazugságban – ami egyébként az egyik nagy kedvencem a lemezről –, itt az igen tetszetős, (Age Of) Nemesist idéző riff mellett mintha a Jézus Krisztus Szupersztár ikertémáját rejtené a refrén, míg a Változomban a gitárszóló és az utolsó verze között A padlás (!) dallama ugrott be. De nagy musical rajongóként ezt sem bánom, sőt.
Kovács Attila visszahívása egyértelműen jó választás volt. Erős, felismerhető orgánuma van, és nagyrészt a szövegekért is ő a felelős. Utóbbiak egyébként kifejezetten tetszenek, választékosak és igényesek, ellentétben sok magyar zenekar finoman szólva is kínos szövegeivel. Az énektémák is emlékezetesek és jól kidolgozottak, sőt, a vokálok is, ami nálam az igényesség egyik fő kritériuma, így külön pirospontot érdemel. Már néhány hallgatás után többször előfordult velem, hogy a visszaköszönt a fejemben egy-egy refrén. (Bár azt azért sajnos nem hallgathatom el, hogy az ötletes énektémákba itt-ott becsúszik egy-egy hamis hang is, és a régi-új torok több helyen alulintonál. Ezzel együtt sem bántó amúgy a dolog, inkább csak szépséghiba.) Attila hangterjedelme egyébként kifejezetten nagy (nem egyszer egy oktávval mélyebben kettőzi meg az alap énektémát, míg más helyeken az egekben szárnya), de azért a középtartományban tűnik a legerőteljesebbnek. A lemezt záró, zongorakísérettel előadott Búcsúzni jöttem nemcsak a lemez tökéletes lezárása, hanem ének szempontjából is ez a legerősebb szerzemény. Szívbemarkoló, kiváló produkció, le a kalappal!
Annak ellenére, hogy a mai magyar mezőnyből ezen a vonalon minden szempontból a Dreyelands emelkedik ki leginkább, kifejezetten kellemes hallgatnivaló a Tökéletes szándék, amelynek – a lehetőségek adta keretek között – a hangzása is teljesen rendben van (csak nem szabad előtte vagy utána közvetlenül meghallgatni mondjuk az Iconoclast-et). Én mindenesetre drukkolok a csapatnak, hogy az angol nyelvű verzió révén egy külföldi kiadó is felfigyeljen rájuk, és a határokon túl is megmutathassák magukat, hiszen az igazi lehetőség mindenképpen ebben van. Addig pedig mindenképpen jó dolog, hogy a neten és a hammeres mellékleten keresztül sokezer emberhez már most eljutottak, és a tavaszi/nyári koncerszezon idején még több érdeklődőnek mutathatják be a lemezt. Én biztosan igyekezni fogok valahol elcsípni őket.
Hozzászólások