Kétlem, hogy jelenlegi olvasóink közül tömegesen emlékeznének arra az időszakra, amikor itthon pezsegni látszott a progresszív metal élet. Igen, ez kb. a kilencvenes évek legvége, kétezres évek elejére datálható, amikor az ország különböző városaiban abszolút különböző felfogású, igényes és vállalható zenekarok működtek.
A pécsi Perfect Symmetry 1995-ben alakult (még Symmetry néven), és inkább a „lájtosabb" vonalat követték, úgymind Fates Warning (sokan úgy is hívták őket akkoriban, hogy Pécs Warning), Queensryche és társai. A zenekari biográfiának nem itt a helye, de az megjegyzendő, hogy Friskó Péter belépésével kapott lendületet a zenekar, Fidó kifejezetten jó frontemberként mutatkozott be, volt szerencsém látni is őket, bár azóta kismillió koncertet láttam, az a Viking klubos progfesztivál valamiért teljesen tisztán maradt meg emlékeimben. 2001-ben érkezett az első nagylemez, a The Human Machine, és utána... gyakorlatilag a tagcserék és a zenei élet változásai miatt valahogy gellert kapott a zenekar, inkább fantomként léteztek, mint ahogy az összes többi akkori pályatársuk ilyen-olyan indokok miatt szép lassan porrá omlott. Hírek néha jöttek-mentek, még énekesváltásról is szó esett, egy ideig Sudár Anita nevével kapcsolódott össze a zenekar, akire anno a Megasztár egyik régebbi szériájában figyeltem fel, és rögtön azon agyaltam, hogy rockzenekar kellene ehhez a hanghoz. Úgy látszik valamiért mégsem volt működőképes az a formáció, így a második lemezt újra Friskó Péter énekelte fel, immáron magyarul, az Anitás időszakot egy angol nyelvű dal és néhány vokáltéma (Szabályok nélkül – és milyen más ízt adott a dal végének az a plusz néhány hang!) őrzi a Szabad Akaraton.
Mintha nem telt volna el 8 év időközben, valahogy szinte ugyanazt az érzést adják a dalok, mint régen, valami bizarr deja vu ködbe borít a zene. Sarkítottam, mert nyilván minden tekintetben érződik ez a 8 év, mai füllel az első album bájosan kedves, az akkori kor tökéletes lenyomata, az új pedig egészen egyszerűen profibb. Nem mondanám, hogy kizárólag a nosztalgia mondatja velem, hogy a Szabad Akarat szerethető - pedig tény, hogy visszahoztak egy darabka szép korszakot ezzel a néhány dallal -, ez a lemez bizony jó, annak ellenére, hogy a legtöbb dalnál az az érzés motoszkált bennem, hogy ezt már hallottam valahol. Valamiért mégis beleeszi magát a fülbe a legtöbb dallam. Igen, rögtön az Ébredés, majd később a Fűrész is tiszta Nemesis, az Üresség vége (ami egyébként a lemez egyik legjobbja) a rap-rész miatt Pain Of Salvation, a Hazug béklyó refrénje csúnyán Send Me An Angel a Scorpionstól, és bizony nem egyszer a Stonehenge is eszembe jutott. A tények ellenére mégis gyorsan megszerettetik magukat a dalok, nem egy refrént szinte rögtön együtt lehet énekelni Fidóval, azt hiszem nem kell többet magyaráznom, mitől fülbemászó a Perfect Symmetry. Ráadásul ügyesen lavíroznak sokszor azon a határon, ami a (jó értelemben vett) rádiós rocktól elválasztja őket, így ha értelmes lenne a médiahelyzet Magyarországon, simán el lehetne őket csípni valamelyik adón. Szinte kötelező jelleggel egy kerek instrumentális szerzemény (Örvény II.) is lemezre került, és ha már nincs ének, érzésem szerint kicsit merészebbek is lehetnének a billentyűs témák és hangszínek – ami egyébként a lemez többi dalára is áll. A végén az angol nyelvű bónusznótát énekelte fel Anita, ami az Üresség átirata, jó ez a változat is, más dimenziót adott az egésznek, igazából eldönteni sem tudnám, hogy melyik tetszik jobban, viszont a vége ütősebb így angolul. A szövegekben is találhat mindenki olyan gondolatot, amit magára igazíthat, közérthetően, de nem túl szájbarágósan fogalmazták meg a mondanivalót.
Sajnos Fidó csak a lemezt énekelte fel, nem szeretne aktív tagja maradni a zenekarnak, de már megtalálták az utódját, Kovács Attila személyében. Örülök is, de a másik szemem sír. Nyilván, hiszen Fidóval szerettem és szoktam meg a zenekart, rögtön felismerhető és jellegzetes a hangja, furcsa lesz a váltás, de remélhetőleg nagyobb aktivitással tudnak működni a jövőben. Addig is lehet ismerkedni a Szabad Akarattal, progrock rajongók figyelmébe mindenképpen ajánlott.
