Shock!

Kedves képernyőnéző gyerekek! Ez az a borító, amit érdemes közelebbről megszemlélni, elnézően kuncogni egy jót, majd örökre elfelejteni. (Esetleg gonosz mód mutogatni azoknak, akiknek hosszú távú rémálmokat kívántok.) Utoljára a szomszéd kisfiú, Lajcsika irkafirkás füzetében láttam ehhez hasonlót. (Lajcsika alsó tagozatos, de már kétszer megbukott rajzból...) További amatőrség: két nótacím felcserélve került rá borítóra...

A látvány(talanság) után térjünk át a zenére, hátha abban több örömünket leljük. Az Új Power Metal Ígéret!, zengi az ismertető lelkesen, de mi már fifikásak vagyunk és nem hiszünk el minden mesét... Póvernek épp póver, metalnak is metal. Mitikus világokon kalauzol minket keresztül Rob DF (Della Frera) frontharcos, aki állítólag manapság A Legjobb. Hát, ha valóban ő a legjobb, holnaptól csak zulu népzenét hallgatok. A nyitó Thorr nem okoz meglepetést. Hősös-vitézes, vokálokkal dúcolt cucc. És minő rököny: a többi is mind hasonszőrű bornyú. Izé... ebállat? Noha a művészek Vivaldi és Bach csecsbimbajáról szívták a tudományt, a basszer pedig egyenest a Lizard Akadémiáról cseppent ide, valahogy mégse találok lélegzetszegő pontokat a nótákban. Felvonul előttünk Theseus, Fenrir, Montezuma, őket az örökké népszerű Merlin követi a sorban, loholósan trappolva.

Első ízben a Fenrir refrénje tűnik dúdolható darabnak. Felfedezhető ugyan zenei rokonság a sírásók (grave diggerek...) csapatával, csak ők fülbemászóbb nótákat tudnak írni. Meg ott működik egy Chris Boltendahl, akit százból felismer bárki, aki egyszer hallotta... Rob DF ugyan elénekli a dolgát, de épp oly középszerű, mint a muzsika egésze. A nóták között annyi a különbség, hogy némelyik kicsit gyorsabb, mint a többi. A legdiggeresebb opusz a Merlin, de a legenergikusabb talán mégis a Gilgamesh. Bár az egész album efféle falatokat kínálna!... Ja, bocs, jó még az Angel Witch is - milyen kár, hogy nem ők írták!...

Noha nagy gond nincs, egy fontos dolog hiányzik: az isteni szikra. Egy igazi tehetség a komponálás terén. Mert így sajna lapos, uncsi. És ezen még egy Yorick nevű gitáros sem változtathat. Ebből aligha lesz mítosz.