Shock!

A Ramesseshez már volt szerencsém egy elég terjedelmes demó formájában és nem mondom, hogy belopta volna magát a szívembe. Az új anyagukon csupán négy dal szerepel, bár nem vészesen hosszúak, harminc perc az egész, illetve két video is megnézhető.

A zenéről ugyanazt mondhatom el mint korábban: repetitív, massza hangzású, beteges vokalizációs, nehezen emészthető katyvasz, amitől az ember vagy elalszik vagy betép és elszáll. Bár most jobban viselem, talán csak azért, mert nem nyolcvan percig kell elviselnem ezt a tömény lassulást, illetve itt már felfedezhető néha az is, hogy dalt írtak. Vagy legalábbis próbálkoztak vele.

A hangzás valami atomsúly, olyan furán berregősre keverték a gitárt és a bőgőt, hogy rezeg a hangfal, mint az éhes elefánt gyomra. A vokál a második dalban nem hörgős, hanem valamiféle magas ordítás, ám annyira hátrakeverődött, hogy gyakorlatilag alig hallani. Mondjuk nem bánom. Van a második dalban egy rész, amikor azt hittem, a kávédaráló indult el alattomban, de nem, ez a dal része. Mondjuk mikor már negyvenötször ismétlik meg ugyanazt az egy riffet, kezd kicsit unalmas lenni és békés ringatózás helyett ideges szemrángásokkal figyelem, mikor ér véget a dal, a lemez felénél meg úgy érzed, folyamatosan kalapál valaki a fejed tetején. Egykaptafa, unalmas, zeneinek kevéssé nevezhető monstrum. Mert monstrumnak monstrum, eltapos, ha óvatlan vagy.

A videókat sikerült bolhányi nézhető méretben, gyenge minőségben, ámde gigantikus méretű file-ként felrakni, amúgy nem veszít vele sokat az ember, mert bénák.

Stoner arcoknak biztos tetszeni fog, betépve, agysejtileg lepukkanva oly mindegy, mit hallgat az ember, akár ezt is lehet...