Shock!

Csató szerint ez a lemez fordulópont a zenekar életében, nos, remélem, hogy ez tényleg így van, így lesz, az én olvasatomban mindenesetre ez a legjobb, legkiérleltebb Replika anyag, bár a hangzással van némi gondom, kerültek ki már Töfi (Denevér) keze alól "dörgősebb", arányosabb keverések is.

Jó-jó, 9 pontot azért elvisz a sound is, nem annyira természetes még a nyugati szintű agyrobbantó dinamika nálunk, ezt is meg kell tanulni lassan... A Replikától és Csatótól már megszokhattunk egy jellegzetes hangvételt (és profizmust), a fanoknak most sem kell csalatkozniuk, sőt... Kicsit elmozdult minden a skandináv dallamosan durva, de változatlanul energikus, brutális irányba (említhetném itt mondjuk az In Flames-t, a HIM-et, avagy a Gardeniant), de a zenekar egyéni hangvétele és mondanivalógazdagsága változatlanul megmaradt.

Nagyon mély, nagyon erős dalok, hazudnék persze, ha azt mondanám, itt nincsenek töltelékrészek... Viszont négy dalt igazán szeretek (csak így, egyszerűen), fontossági sorrendben: Igazi kép, Nem vagy biztonságban, Szabadíts meg (balladát aztán végképp nem vártam, súlyos, mégis szép, az egyik legnehezebb hitelesen közvetíthető forma) ill. az agyas riffekben, ritmusváltásokban briliáns Nincs kegyelem. Kiérlelt, letisztult üzenet, tapasztalat, ami ezekben a dalokban van, mind gondolati, mind zenei szempontból.

Röviden: felnőtt zenekar, felnőtt lemez. Van ilyen itthon összesen vagy öt.