Shock!

Általában nem túlzottan érdekelnek a korábban már megjelent stúdióverziós dalok akusztikus átiratai – illetve inkább úgy fogalmaznék: a lehető legritkább esetben kelti fel a figyelmemet ilyesmi. Kizárólag akkor történhet meg a dolog, ha nagy kedvencről van szó, illetve kimondottan indokolt, hogy más verzióban is megjelentesse az adott zenekar, ami már egyszer jó volt. A Sixx: A.M.-et szeretem, de nem lógok imádattal minden megmozdulásukon, így jó ideig ódzkodtam ettől az akusztikus kiadványtól: nem volt kedvem siratódalokat hallgatni. Szerencsére itt erről szó sincs, noha néhány szám azért összefacsarja az emberben, ami még alkalmas erre. Persze az akusztikus szó hallatán ne kizárólag egy szál akusztikus gitárra gondoljatok, még akkor sem, ha helyenként a hangszerelés erre építkezik.

Hét dalt válogattak a döbbenetesen meglepő címet viselő EP-re, 4-3 arányban a tavalyi lemez javára. Nyilvánvalóan az ütősebb slágereket erőltették, egy számot kivéve én sem válogattam volna másképp. De lássuk sorjában: a Lies Of The Beautiful People ezen változata jóval tartalmasabb és mélyebb az eredetihez képest, és ezt még tudják fokozni, mivel a This Is Gonna Hurt – ami egy könnyed és kicsit tartalmatlan popdal volt – egy zongorás, kimondottan érzelemdús, intim hangulatú, valóban szívfacsaró (csak kimondtam) szerzeménnyé formálódott. Szeretem, ha egy dalnak sok arcát meg tudják mutatni, noha nyilván nem alkalmas minden ilyesmire, de ez esetben Nikki Sixxék példásan nyúltak az alapanyaghoz. Az első lemez slágeréhez, kedvenc Sixx: A.M. dalomhoz is adtak még egy adag érzelmi löketet, meg sejtésem szerint a szokásos gépdobokat is sajnos: a Life Is Beautifult ugyan egy kicsit lassabban is játsszák, ám a hatás így drámaibb, a refrén meg sokadjára is libabőröztető.

A Help Is On The Way eredetije annyira nem jött be, így ez az akusztikus gitáros/billentyűs vonósokkal megtámogatott verzió sokkal rokonszenvesebb és izgalmasabb, és tagadhatatlan, hogy jót is tesz az EP-nek egy pörgősebb, kevésbé kriptahangulatú szám. A Sure Feels Rightot sem vitték át szerencsére kesergőbe, bár ezzel a szöveggel nehéz is lett volna, és ez a változat is sokkal jobban tetszik, mint a stúdiólemezes. Igaz, ebben így megbújik egy árnyalatnyi gyertyafényes vacsora hangulat, és bizony helyenként giccsbe is hajlik – szívesebben hallgattam volna helyette egy Skin átiratot. Az első lemezről zárja két szerzemény a kislemezt, a Pray For Me lüktetését megtartották (második alapkedvenc, óriási refrénnel), az Accidents Can Happen pedig még szebb lett, mint volt: nem is lehetne méltóbban zárni ezt a fél órát.

Nem is tudom eldönteni, hogy egy hangos vagy egy akusztikus Sixx: A.M. koncertet néznék meg szívesebben, de azt hiszem, a legjobb az lenne, ha mindkettőre nyílna lehetőség. De ha mégis választani kellene, talán ez utóbbira voksolnék, egészen egyszerűen ezekben a változatokban így sokkal „több” van. Kár, hogy ebből nem jelent meg CD verzió, szívesen felraktam volna a polcra.