Slayercore, new-school hc-vel kevert thrash, nevezzétek akárhogy, a Stampin' Ground két évvel ezelőtti bemutatkozása (ami jelen kiadónál az első, amúgy a második album) számomra egyenlő volt egy hidegzuhannyal kevert laposra kalapálással. Mertem remélni, hogy az új mű is hasonlóképpen beletapos az anyaföldbe. De a hajópadlóba bizonyosan.
|
megjelenés:
2000 |
|
kiadó:
Century Media / MusiCDome |
|
pontszám:
10 /10 Szerinted hány pont?
|
És igen. Még jobban is talán. A gyengém - mármint a technikás és ötletes dobolás - viszi a prímet, olyan szinten kiszolgálja vagy fölényesen átveszi a vezetést az amúgy a zsigerekbe ható riffelést/től, hogy képtelen vagyok ráunni, csak hallgatom, és irigykedve gondolok az angolokra, hogy láthatják is őket, nem csak így a szobában üvöltethetik a mennyei muzsikát. Na jó, ez kicsit erős, hogy mennyei, vagyis csak nézőpont kérdése, személy szerint én a plafonig és vissza tudok ugrálni az ilyen erőteljes, hallhatóan éhes, dühös zenéktől, amiben ott szunnyad egy picinykét a Slayer.
Szóval széltében-hosszában felfaltam a Stampin' Groundot, a nyakam merevgörcsöt kapott, a hajamat már talán sosem tudom kifésülni, de akkor is együtt hörgöm Adammel a szövegeket. Mindhalálig.
Vigyázat: AD-RE-NA-LIN-BOM-BA!
Hozzászólások
A kilencvenes évek második felétől élték fénykorukat olyan zseniálisabbnál zseniálisabb HC-Metal bandák, mint a Strife, Turmoil, Vision Of Disorder, Earth Crisis, All Out War, Fury of Five.
Jelen banda pedig brit, de szintén ebbe a vonulatba sorolható.
Zenéjükre én a thrashcore jelzőt használnám, sok helyen élmény hallgatni hogyan váltanak át 2 percnyi thrash száguldás után HC lassulásba.
Mai füllel hallgatva mintha egy Slayer/Hatebreed vegyület lenne, bár Jasta bandájától hamarabbra tehető a fénykoruk.
Már az első dal a Officer Down is kitapossa belünket, hatalmas nóta.
Az Everybody Owes A Death közepén egy brutális belassulás hallható, amire mindig eldobom az agyam.
Nagy kedvenc még a Fundamental Truth, Nothing Changes Nothing, Ultimatum, de minden dal tökéletes.
TOP 10 album nálam, aki szereti a Slayert, Hatebreedet nem hagyhatja ki, és elképzelhető hogy örök kedvence lesz.
Ajánlom még hasonló stílusban a Himsa: Hail Horror albumát is, hasonlóan végzetes atomcsapás :)