Shock!

Ezt a cédét oly sokáig bűzölgettem a fiók mélyén, hogy már idejét se tudom, mióta vár a sorára. Adott ez a bige, aki szépnek és szexisnek akar látszani - sikertelenül. Annyit tudok róla, hogy az Államok küldötte, zongorázik, de megműveli a gitárt is.

Zenéjét pedig leginkább Kate Bush, illetve Tori Amos világához kapcsolják, ami számomra azt jelenti, hogy köze sincs azokhoz a muzsikákhoz, amelyeket én hallgatok. Ezek után csoda, ha egyre csak böködtem, tuszkoltam hátrébb és hátrébb?... Nem tetszik sem a hangja, sem az éneklési stílusa. Nyafkaságra hajlamos, vékonyka tónusú danolászás. Ezen túlmenően már csak a zenével nem tudok mit kezdeni. Szépen elzongorázgat, pönget mellé keveset, időnként klasszikus hangszerek csatlakoznak hozzá. Némileg emberszabásúbb nóta akad ugyan egy-kettő - Over Now, Walk Away -, melyeknek legalább távoli, homályos közük van a rockzenéhez, de ennek ellenére sem világos, mi a bánatos ördögöt keres ez az album a black, death és power pakk közepén...

Érdemben nem tudnám értékelni, így le is mondok róla.