Shock!

Van egy óriási előnye a 2005-ös Totenmond lemeznek: nevezetesen az, hogy jó 20 perccel rövidebb, mint elődje. Míg a 2004-es Unter Knochen csaknem egy órán keresztül büntetett, addig a Tonbergurtod játékideje alig negyven perc. Hogy ne legyek végig ilyen pikírt, el kell ismernem, hogy tényleg jobb ez a lemez, mint az előző volt. Nézzük, hogy miért.

Az alapkoncepció nem változott, ezúttal mintha thrashesebb lenne a cucc. Már a nyitó Wurmerbarmend totál thrash, az alapriffje olyan, mintha a Slayer írta volna 1983-ban, jó súlyos végig. A második Heroin tiszta felgyorsított, bedurvított Motörhead,, és bár a hangzás, hasonlóan az előző lemez megszólalásához most is elég mocskos és súlyos, mégis jobb lett, köszönhetően elsősorban annak, hogy ezúttal sikerült kijavítani a Knochen hihetetlenül idegesítő dobhangzását.

Egész jól indul tehát a lemez, az első két nóta viszonylag kellemes, de sajnos a folytatás harmatosabb. A harmadik Angstbeisser még egész élvezetes a belassulásával, súlyosodásával. A közepén helyet kapott sejtelmes rész is oké, de utána fokozatosan hanyatlik a színvonal. A Blut Ost egy gyors, tucat, halál alap thrash nóta, és az azt követő Samenroh-ot is - bár jól kezdődik - sikerül elrontani. Érdekesen indul, olyan, mint egy elborult thrash dal, hangulatban szerintem olyasmi akar lenni, mint a Seasons in the Abyss. Kár hogy elrontják és egy sima kapkodós, gyors nótát csinálnak belőle. A dob meg hihetetlenül fantáziátlan.

A mélypont a hét perces Deine Leche, aminek első két percében ugyanazt a témát nyomják a fiúk, miközben a dob valami borzasztó zajongást produkál. Olyan, mint amikor két hét gyakorlás után az ifjú zenészpalánták rászabadulnak a próbateremre, mert úgy gondolják, ha le tudnak fogni két hangot, az már elég az üdvösséghez. Hát nem... Szinte felüdülés, amikor megérkezik végre a szintén primkó alapriff!

Az utolsó nóták is elég fantáziátlanok, semmitmondóak, de szerencsére érkezik az Im Schwarzen Kreis, ami a legjobb a lemezen. Ez is egy elég unalmas, slayeres riffel indul, de aztán hopp! Tempóváltás! Végre egy kis izgalom! Ilyenből mért nem lehet több?! Van még aztán sodomos Faustrecht, míg a lemezt a címében is borzalmas Kastrazion zárja.

Ha nem is jó a cucc, valami kis fejlődés mégis hallható, így megszavazok nekik eggyel több pontot mint múltkor. Ha így haladunk 5 év múlva lesz egy kiváló anyaguk. Csak győzzem kivárni...