Elmondom, nagyjából mi a menete a kritikaírásnak egy általam ismeretlen zenekar esetében. Ugye mielőtt az ember behelyezi a CD-t a lejátszóba, elmormol egy imát és megnézi a promóanyagot. Na, most itt ez nem segített rajtam, mindössze annyit tudtam meg, hogy a Trollech True Forest Black Metalt játszik, és bár nem tudom, mi az, azért el tudtam képzelni.
Mindenesetre a borítóban benne vannak a szövegek cseh nyelven és angolul is. Na mindegy, ez még kevés, menjünk fel az internetre. A hivatalos honlapjuk nem segít, nem működik, így próbálunk mást. Nézzük meg a Wikipediát. Itt megtudhattam azt, hogy a csapat 1999-ben Plzenben alakult és pogány old-school black metalt játszik cseh szövegekkel. Oké, nézzük a Youtube-ot. Itt jött a gondolat, hogy nem, ezek ezt nem gondolhatják komolyan. De, sajnos komolyan gondolják.
Ilyen előzményekkel tettem be a lejátszóba a Trollech utolsó (sajnos csak időrendben) lemezét, próbáltam kényelmesen elhelyezkedni és pozitív gondolatokkal megtömni a fejem. Meglepő módon a zene nem annyira rossz, mint a klip, bár sokat levon az értékéből, hogy már ezerszer lejátszott, és újrahasznosított black riffekből építkezik, ráadásul a hangzás elég vérszegény, igaz, úgy tudom, ez feltétel egy trú old-school csapatnál. A másik amit nem értek, hogy miért kell erőltetni a cseh nyelvű vokált, amikor a borítóba is belerakták a szövegeket angolul, meg eleve a dalcímeket is úgy tüntették fel, hogy zárójelben mellettük ott olvasható az angol megfelelője.
Az első dal, a Hidden In The Fog mindjárt őrjítően rossz hangzású zúzással indít, amit rögtön tönkre is vág a szláv vokál. Ami még probléma lehet a jövőben, az a pontosság, illetve annak hiánya. A dobokon vitézkedő Sheafraidh iszonyúan pontatlan, és néha bizony magával rántja az egész zenekart is. Eleve meghatározhatatlan, hogy milyen az a true forest black metal, amit itt hallok, az egy old school black banda, kevés igazi ötlettel, és rendkívül rossz hangzással megáldva. A második I Call Into Forests kezdőriffjét mintha már 53-szor hallottam volna, de ez még a jobb pillanatok között van, bár a zúzósabb részek kásává redukálódnak, így azokból sok következtetést nem igazán lehet levonni. A Fog Over Peklov Stream azért üdítően hat a dalok között, ez ugyanis egy akusztikus szösszenet, egészen kellemes, csak túl rövid.
Nem akarok és nem is tudok több dalt részletezni, mert olybá tűnik, hogy az albumot sablonnal gyártották, belezúdítottak egy halom régi black riffet, egy kis károgós vokált, és már kész is az új Trollech lemez. Én őszintén senkinek nem ajánlom, de biztos az ilyen gyerekek rémisztgetésére alkalmas zenének is vannak rajongói, így őszintén kívánom, találják meg egymást, csak nekem ne kelljen ezt többször meghallgatni.
Azért többet vártam egy plzeni zenekartól, ha nem is sörmetalt, de legalább olyan jó ötleteket, mint amik a sörgyárból jönnek. Ez így rettenetes.
