Shock!

Nem is volt olyan régen, hogy írtam a Trollech utolsó lemezéről, és viszonylag gyorsan itt is a folytatás egy split képében. A Heident nem igazán ismerem, de a névválasztásuk érdekes, több verzió is lehetséges, az egyik, hogy a név Hitler kedvenc újságírójának és hivatalos történetírójának nevére hajaz (Konrad Heidenről van szó), a másik sokkal prózaibb és logikusabb.

A német nyelvben ezt a szót (heiden) különböző összetételekben azokra az emberekre használták, akik nem hívő keresztények, de nem is zsidók. Szóval akár az egyik, akár a másik, szerencsétlen az elnevezés, az biztos.

Nem tudom, hogy ilyen lesz-e a hivatalos kiadvány is, de a promó egészen tűrhető külsővel rendelkezik, bár tény, nincs túlbonyolítva. Szerencsére a vöröses alapszín elnyomja a Trollech legénységének erdei manó maszkját, és az is kevéssé látszik, hogy a Heiden három tagja úgy néz ki, mint valami sulizenekar próba közben. Kevés hírt hallottam a Trollech felől az utóbbi időben, az mindenesetre ezzel a splittel kiderült, hogy Sheafraidh dobos már a múlté, ezen a korongon az ütősnek távol-keleti felmenői vannak. Ennyi rizsa után bele is vághatunk akár, már persze, ha nem lenne bennem némi félelem a legutóbbi album miatt, na de mindegy, bátraké a szerencse. Úgy látszik, Lord Morbivodék is rájöttek, hogy a Hidden In The Fog kritikán aluli hangzása nem lesz üdvözítő a jövőre nézve, mert itt, ha az eleve roppant szarul programozott és kevert dobgépet leszámítjuk, egészen tűrhető a produkció, van ereje a gitártémáknak és az akusztikus témák is elmennek.

De jön az obligát probléma, Morbivodék szerintem túl sokat hallgattak Catameniát, ugyanis az általuk összehozott 4 dal hangzásra egyértelműen az említett zenekar Winternight Tragedies lemezére hajaz, a gitár és énektémák a némi folkos ízzel pedig egy az egyben lefordítják csehre a finn dallamokat. Azért ez túlzás, még akkor is, ha a direkt nyúlás annyira azért nem gyakori, de a második dal, ami egyébként The Elf And The Forest Spirit címre halllgat, akár arra a lemezre is ráfért volna, már persze, ha nem csapná agyon az egészet a cseh vokál. Itt konkrét témákat véltem felfedezni a finn csapattól, ezt azért nem kellett volna. Amúgy nem bírom megérteni, hogy egy olyan zenekar, ahol az eredetileg cseh nyelven megírt szöveget lefordítják angolra és benne is van a szöveg a borítóban, plusz a spliten eleve az angol címek vannak, miért nem képes valami emberi nyelven acsarogni, hiszen az anyanyelvi vokál maximum a korai norvég black zenekaroknak állt jól, sőt, talán még nekik sem. Ezt csak azért említettem, mert szerintem a cseh nyelv vokalizálásra alkalmatlan, és gyakorlatilag agyonvágja az amúgy átlagosnak mondható anyagot.

Térjünk rá a furcsa nevű Heidenre. A csapat három egymással teljesen megegyező felépítésű nótát jegyez a lemezen, és ez nem vicc, ha a három dalt egymásra kevernénk, lehet, hogy túl sok eltérés nem lenne. Ez ugye akkor nem gond, ha az a három nóta kiváló, nagyszerű, remek, stb. De itt ez nyomokban sem igaz. Az interneten black metalnak titulálják a zenéjüket, én inkább nem mondanék semmit, valami érdekes keverék ez heavy metalból, black metalból és némi death metalból, nagyon kevés folkos beütéssel. Már az első nótánál előjön a legnagyobb probléma, mégpedig az, hogy a dobtémák és a gitárok a váltásoknál főleg, de egyéb helyeken is köszönő viszonyban sincsenek egymással. Először fülessel hallgattam meg az anyagot, mikor váltás következett sokszor előkaptam a lejátszót, hogy megnézzem, most elromlott, vagy mi a fene van. Vagy Einskaldir dobos, vagy Kverd és Varnag gitárosok rontják el a váltásokat és a belépéseket, és ez néha döbbenetes dolgokat eredményez. Az érdekes az egészben, hogy stúdióban elvileg, ha nem élőben játsszák fel az anyagot, van aki figyeli, hogy akkor ez most pontos, vagy pontatlan. Nem azt mondom, hogy nyomják fel takra, de azért egy kis odafigyelés, vagy egy külső fül ide jó lett volna.

Amúgy a zenére nem tudok és nem is akarok egy mondatnál többet vesztegetni, elvileg érdekes lehetne egy ilyen keverék, amit játszanak, de itt olyan általános iskolás, demós témák jönnek elő, amiket akármelyik magyar garázsbanda álmából felébresztve is elnyom, unalom a köbön, és az egészet itt is agyonvágja a szláv vokál. Egy ilyen kritikán aluli teljesítmény kiadása nagy bátorságra vall, az teljesen biztos.

Összegzésként csak annyit, hogy aki szeretné kipróbálni, milyen lehet a Catamenia cseh vokállal és dobgéppel, az tegyen egy próbát a Trollech négy dalával, a Heiden három dalát viszont senkinek sem tudom jó szívvel ajánlani. Ha külön kéne pontozni, akkor a Trollech mondjuk 5 pont, a Heiden pedig a bátorság miatt 2 pont, így aztán az átlagot vettem, ennél többet aligha érdemel.