Shock!

Na, itt van megint egy vintage rock banda, és naná, hogy ezek is svédek - Svédország lassan már tényleg ismertebb lesz a retro rock csapatairól, mint az IKEÁ-ról! Aztán mégis mi szükség erre az egészre, hiszen néhány év múlva hírük-nyomuk sem marad ezeknek a bugrisoknak? – kérdezhetik néhányan, azt azonban még a legnagyobb ellenérzésekkel bíró, urambocsá' legsüketebb ellendrukkereknek is el kell ismerniük, hogy legyen bármily poros, vagy éppen százszor végigrágott zenei ötleteket százegyedszer is újracsócsáló ez az egész retro rock színtér, jó néhány igazán remek bandát is kitermelt.

Ott van példának okáért az egyik legerősebb mindközül, a Witchcraft, ami a Troubled Horse esetében különösen megkerülhetetlen, lévén a csapat háromnegyede egykori (sőt mostani!) 'craft tagokból áll. Itt van az eredeti dobos Jens Henriksson, valamint testvére, Ola, aki a tavalyi Witchcraft lemezen is basszusozott, így aztán jelenleg még mindkét bandának tagja (bár ezt ezen az örökösen örvénylő-cirkuláló színtéren sosem lehet biztosra venni), és az ős-rock and roll mániákus gitáros John Hoyles, akivel legutóbb a Spiders lemezén találkozhattunk. A tagságot a számomra túl sok felől nem ismert Martin Heppich énekes/gitáros teszi teljessé, és hát éppen ő a Troubled Horse titkos fegyvere, hisz hangjával ezerféle hangulatot képes elénk varázsolni. Biztos vagyok benne, hogy bizonyos érdekesebb zenei hatások is tőle eredeztethetők.

A TH ugyanis leginkább abban tér el az Örebro-színtér többi csapatától, hogy a mindenhol teljesen egyértelműen jelen lévő, '70-es évekre visszakacsintó blues rock hatások mellé beemeli a countryt is - amit már a lovas névből is sejteni lehetett -, néhol nem annyira arcbamászón (Another Mans Name), máskor viszont sokkal direktebben (Bring My Horses Home, Don't Lie). Ráadásul újra és újra ránk köszönnek az amerikai életforma és zenei közízlés olyan ős-ikonjai is, mint például Bob Dylan - a folk hatás szerencsére teljesen hiányzik, viszont a slágeres All Your Fears akkor is egyértelműen Like A Rolling Stone koppin.....utánérzés. Persze aki ismeri a Witchcraft életművet, az tudja, hogy a csapatot annak idején Magnus Pelanderék a Pentagram előtti tisztelgés gyanánt hozták létre. Így aztán itt is jócskán belebotolhatunk Bobby Lieblingék szellemébe, ami vitathatatlanul ott kísért az örvénylő Sleep In Your Headben vagy még inkább az izgága Sherleenben. Az energikus kezdést adó Tainted Water meg totál olyan, mintha egy korábban kiadatlan Blue Öyster Cult dal lenne.

A kiadónak nem lesz nehéz dolga akkor sem, ha slágert akar találni a tíztételes korongon, hiszen akár a keserédes One Step Closer To My Grave, akár a pattogós ritmusú Another Mans Name, akár a country rock-gyöngyszem Bring My Horses Home, vagy épp az orgonakísérettel lemezt záró, mit ad isten, szintén svéd Graveyard-rokon I've Been Losing alkalmas lenne a szerepre. Mégis úgy érzem, hogy a Don't Lie lesz a befutó, ami egy könnyen énekelhető darab, és számomra száz százalékosan az amúgy szintén honfitárs, Nicke Andersson vezette Imperial State Electricet idézte fel, annak minden popos felhangjával együtt.

A Step Inside – mint ahogy az egész közeg - voltaképpen semmi újat nem hoz, amit korábban ne hallottunk volna száz meg egy klasszikus lemezen, de nem is ez volt a célja. Tökéletes múltidézés, vidám, ugyanakkor kellően nyers, és legkevésbé sem cukormázas zenei utazás ez, a közelgő tavasz várásához pedig kvázi tökéletes. A magam részéről csakis sajnálni tudom azokat, akik egy vállrándítással és egy „ezt már ezerszer hallottuk, úgyhogy semmi értelme, le van szarva" kijelentéssel intézik el a Troubled Horse féle jóféle muzsikákat. Ne higgyünk nekik!