Shock!

Aki egy kicsit is ismeri a Scorpions '70-es évekbeli munkásságát, annak nem szükséges Uli Rothról sokat magyarázni. A nagy példakép, Hendrix stílusát továbbformáló szólógitáros a hannoveri csapatba is új színt vitt sajátos, kissé bizarr és misztikus hangzásával és szövegvilágától, mely többé-kevésbé mindig eltért attól, mit Schenker és Meine párosa alkotott.

Ez a különbség aztán hol erősebb (In Trance, Virgin Killer), hol gyengébb (Taken By Force) volt, de a végén csak különváltak útjaik... S sokaknak, akik jól ismerik, s talán pont Roth gitártudása miatt szeretik kifejezetten, a Scorpionst, a történet hirtelen megszakad. Pedig Uli mester számára volt élet a Scorps után is. Először az ott megszokott stílusában készítette albumait új csapatával, az Electric Sunnal, majd a '80-as évek közepétől a művészet többféle megjelenési formája felé fordult érdeklődése, talán hasonlóan sokoldalú barátnője, a tragikus sorsú Monika Dannemann hatására (aki a Scorpions-történelem egyik legfontosabb fejezetét is megírta: a We'll Burn The Sky dalszövegét). Ennek eredménye lett a klasszikus zene új kifejezési módjára való törekvése is, melynek következtében megszületett a Sky gitár, s az azon megszólaló klasszikusok...

...s a történet itt vált át a jelenbe, mikor is lassan egy éve már, hogy megjelent a Metamorphosis című album, mely Vivaldi Négy Évszak-át dolgozza fel... természetesen a Sky gitárra átírva, melyet vonósok, csembaló, és ütősök - főleg üstdob, de gyakran rock/metal dobtémák is - kísérnek. Az album nyitásaként - mint még sokszor, az egyes tételek között - Uli osztja meg érzéseit, gondolatait a hallgatóval, majd a mély vonóshangzás közepette lassan megszólal gitárja, ami aztán egyre gyorsabban felelget a hegedűknek... s jöjjön a tavasz!

Felhangzik hát a jellegzetes melódia... csak valami eddig nem megszokott hangnemben! Igen, a Sky gitár az, melynek "sírós" hangzása valahol a hegedűk, a fuvola és az elektromos gitárok közti térben lebeg. Néha teljesen a vonóskar részévé válik, néha viszont teljesen szembehelyezkedik velük, s inkább a metalt kezdi kiemelni. De az albumot hallgatva idővel eltűnik a metal és a klasszikus zene közti választóvonal. Néha az évszázados melódiák szólalnak meg úgy, mint az elmúlt évtizedekben megírt gitárszólók, néha a különbségek mosódnak el aközött, hogy vajon most hegedűt, vagy gitárt hallasz... s ismét felmerül a sokszor hangoztatott mondás, mely szerint az elmúlt századok nagy zeneszerzői ha ma élnének, mind metalt írnának. Ez persze túlzás, de Mozart, Beethoven és Csajkovszkij Trans-Siberian Orchestrás átiratai után ismét elgondolkoztatja ez az embert, ahogy az egyes évszakokra jellemző dallamokat a torzított gitár hangjával hallja. Tavasztól télig sorra kerül az összes tétel jellegzetes dallama, köztük átvezetésképpen az évszakra jellemző hangulatok - áprilisi zápor a falu határában, lovaglás az őszi erdőben, farkasüvöltés a havason - s Uli szövegei.

A Tél végeztével aztán vad gitárszólózás vezeti be az album második felét, mely összességében a Metamorphosis nevet viseli. Ezt aztán a lélek mélyére ható hosszú, nyújtott szólók, nyugtató vonósfutamok, akusztikus témák követik, melyek közé be-bekerülnek ismét a Négy Évszak jellegzetes melódiái, néha úgy megszólalva, mintha a régi Scorpions (különösen a Hell Cat) szelleme járná át őket. De akad máshol is metal galoppozás - de nem riffelés, hanem torzított szólózás - mellyel a vonósok igyekeznek lépést tartani, mint egy modern concertoban. A végén aztán ismét a Tél dallamai kerülnek elő, melyeket aztán komolyzenei művekre jellemzően zárnak le... s a viharos művet, melybe mintha minden álmod s érzésed bekerült volna, kakaskukorékolás töri meg... s álmod véget ért, ideje felébredni... ahogy Uli is mondja, a halott tél után: "Venga la vita" - jöjjön az élet! Innentől a Sky gitár már csak a háttérben bújik meg, s ott is ritkán szólal meg... nyugodt vonós témák, s a zongora vezet át az ébrenlétbe... s ott talán meglátod az életet, vagy ha ez nem tetszik, ismét a "play" gomb felé nyúlhatsz, hogy egy órára ismét álomba ringasson e zene...

Sokan mondják, hogy a metal s a komolyzene találkozásából nagyon szép dolgok tudnak születni... s ez az album is egy újabb bizonyíték erre. Mindkét zenei stílus szeretői kedvüket lelhetik benne, csakúgy, mint a dupla széles bookletben, melyben Uli még több érzését, s képeket - köztük sajátjait és Monika Dannemannét - is megoszt velünk... hogy ezzel nekünk is egy nem akármilyen érzést adjon...