Shock!

A BPRNR egy rövidítés - ha valaki nem tudná - a Budapestrocknrollé ráadásul, ami egy igen ötletes kezdeményezés, zenekarokat segítendő.  Most pedig kiadtak egy válogatáslemezt, a szervezethez tartozó zenekarok már megjelent, illetve kiadatlan dolgaiból. A legjobb dolog, hogy a zenekarok nagy része abszolút bekategorizálhatatlan, így fogom is a fejem picit, miképp jellemezzem őket.

A Superbutt a Bonestar c. számmal kezd, aztán jön a Fish!, akikről eddig csak olvastam. Erre a válogatásra vették fel a Pieces c. dalukat, stílusilag amolyan funky-s rockzene, ügyesek, és még az énekes is marha jó. Kontaktolni kellene velük. A Sun Workshopban Pityesz énekel egy ideje, akinek van ám hangja rendesen, ő viszi a hátán el ezt a dalt. Ez sem egy behatárolható zene, de nem csak ezért finomak...

A Very Bad Things nevű formációt sem ismertem eddig, és totál mást képzeltem el róluk. Az idei debüt lemezükről van itt egy szám, amolyan érdekes, visszafogott félének-félszövegmondásos vokállal előadott, groove-osnak mondható zene, a lightosabb dolgok kedvelőinek.

Az Insane második lemezéről (szintén 2003-as) szerepel egy nótával, Poor Silence a címe. Sokat fejlődtek a korábbi anyagukhoz képest. Fogós a téma, tetszetős. Az ének még lehetne több, mármint valahogy kevésnek érzem magához a dalhoz a hangot. A Bridge To Solace-tól az egyik "slágerszámuk" került ide, lehet velük ismerkedni.

A Hippikiller Budapest Rockandroll c. száma olyan, mint valami nyolcvanas évekbeli bulizós zene, csak a dög hiányzik belőle, de az nagyon. Az egyik riff tiszta AC/DC, így a dal ettől lesz fogós, nem a Hippikillertől. Az énekhang meg roppant kevés, ettől nem kicsit lett magyaros az összhatás. Utánuk a Subscribe viszont meglepett. Jó rég hallottam őket, akkor még nagyon copy zenét játszottak, hamis énekkel. Sokat fejlődtek, dalírásilag is, ráadásul egész pofás kis kidolgozott vokálokat raktak a dalba, tetszett. Érdekelne több új dal is tőlük, kifejezetten ígéretesek. Ezt a nótát kifejezetten erre a válogatásra vették fel, a címe: Friendship.

A Falcongate egy 2001-es dalt helyezett a cédére, nem az én világom a zenéjük, dallamos punkos, hc-s, nekem kicsit jellegtelen produkció. Tény, hogy annak idején kegyetlen hamis és pontatlan volt a zenéjük, ezt azért kinőtték valamelyest, bár a vokalista még mindig nem egy gigant torok és hamiskás még mindig, viszont ők is megtalálták az intonátort (lásd digitális hangigazító kütyü, tudjátok, Cher...).

A Velvet Stab eddig a látványos honlapjával tűnt fel nekem, dallamos hardcore-t játszanak, idén megjelent egy EP-jük, arról szól egy dal. Van benne zsigeri üvöltés "normális" ének (ez nagyon picit bizonytalan), zeneileg is egész érdekesek, egy rakás stílust összekevertek. Szokni kell, kaotikus, de aki ezt szereti, annak simán bejöhet. A Stereochrist az All Along The Riverrel szerepel a debütáló lemezükről, jó kis dal ez, ők a legjobban behatárolható zene erről a válogatásról. Utánuk a fura nevű Annabarbi jön, meglehetősen tempós indie-rock zene, két vokalistával. Ez sem az én világom, de sokaknak tetszik, lelkük rajta.

A Korog a (remélem) hamarosan megjelenő második lemezről a Trance War című szösszenettel remekel itt. A zene korogos, bár lazább, szellősebb, mint régen, és persze most már Csihar Attila a torokgyilkos (meg kicsit most ének is, ami fura azért), szövegíró náluk. A zsigereimben érzem, hogy tarolni fog a lemez... Utánuk a Hollywoodoo megnyugtatja a zaklatott idegeket, a Mi ketten c. nóta eddig kiadatlan demóverziójával. Profik, jók. No, aztán a Blind Myself megint megadja a kegyelemdöfést a Lava-val, súly. A végére maradt egy Rémember dal, In The Morning a címe. Laza, a szokásos idegtépő énekhanggal, meg egy csipet Perry Farrell-féle szemtelenséggel.

Összességében jó kis válogatás ez, és ha már egy-két zenekarnak segít, már megérte. Ja, a borítóra meg szakadjak meg, ha nem fénymásolt hajat raktak, bár ha más, akkor inkább nem akarom tudni, mi az. Szőrmetal válogatás ez így ezek szerint.