Második válogatással jelentkezik a Bprnr jól működő kompániája, lássuk csak (noha az itt szereplők nagy részét ismerem, és írtunk is róluk).
A Bridge To Solace nyit az EP-jük egyik dalával (Believe), ez a kedvencem tőlük, van benne dzsidzsi meg tikatika meg hisztérikus kiabálás by Jakab Zoli, mi kell még? Amúgy ha összehasonlítom ennek a számnak a hangzását az itt szereplő többivel, sajnos meg kell állapítsam, hogy elég gyengén szól.
Utánuk jön a Superbutt (Cheer The Leash), ez már bikább. A dal a SOAD-féle kattant ritmizálást követi, húzós és szuperbutás, kicsit talán már túl kiszámítható, bár az meg tény, hogy így is tarolós. Direkt a válogatásra készítették, ha jól tudom.
Harmadik a Blind Myself, a March Of Clowns című utolsó lemezes nótával, furcsa is külön hallgatni, nem a sajátjaik között, de még így is rá lehet kattanni. Itt meg az tűnt fel most, hogy a pergő túl hangos. Következik az Insane, még nem a nagylemezről, hanem az EP-ről származó Halfway To Hell-lel és azokkal a hibákkal és erényekkel, amiket írtam vala erről. Lemezen javították őket.
Fish! Erre a válogatásra készült a szám (Not Enough), érdekes, amolyan "egyetemi metal" ez, fülbemászó refrénnel. Laza és simán emtívíbe való. Kicsit a refrén több dögöt is kaphatna. A Hollywoodoo követi őket, jófajta bulizós zene, kicsit súlyosabban (asszem), mint korábban.
Utánuk jönnek a Wackorok egyik kedvencemmel, a Jinxted Obscene Evolverrel. Mindig jókedvem és táncolhatnékom lesz ettől a daltól. Is.
A The Idoru pont azt a dalt helyezte a válogatásra, ami a legjobban tetszett a lemezükről (Soldiers From Nowhere). Emo-kedvelőknek való zene. A Watch My Dying szintén a lemezes kedvencemmel jön (Carbon). Állítom, hogy élőben működik igazán ez a zene! Beteg, borult, súlyos és nem túlbonyolított.
Az Annabarbit még mindig nem sikerült megkedvelnem, lagymatag, jellegtelen prüntyi. A Subscribe is ismerős már (X-Man), ők viszont még túlbonyolódnak, majd később fognak letisztulni érzésem szerint. Mindenesetre vitathatatlan, hogy érdekes, amit művelnek.
A Tesstimony nagyon kilóg a lemezről, a friss mai zenék mellé egy régifajta dallamos göteborgi death metalt kapunk, többek között a régi In Flames nyomdokán, amit sok éve nem tudnak kinőni. Hat éve még izgalmas volt, amit csináltak, ma már nem igazán. Majd' nyolc percen keresztül meg sok is. Hol a Dal? Gyenge.
A Sun Workshop tavalyi EP-jéről hozott egy tracket (My Angels). Nem volt még szerencsém hozzájuk, kicsit túlbonyolított zene ez is, fúvósokkal. Valahogy nem érzek tartalmat a sok tekert ütem mögött. Nem tetszett. Itt még Pityesz énekel és üvölt, aki azóta a FreshFabrikba távozott, majd el onnan, szóval az is lehet, ide is visszatér egyszer. A dobosuk viszont ügyes nagyon.
Az Isten Háta Mögött viszont zseniális és pont. Sajnos az ő daluk rövidített, bár így is bő hat perces. A Közelítő távolító került ide. Amúgy állítom, hogy rossz közönségnek játszanak. Valahogy beskatulyázódtak stonernek (ami Palika életviteléből is adódik ugye), sokkal többen rá tudnának kattanni erre a zenére, bármibe lefogadom. A fiatal zenekarok meg ne akarják utánozni Palika szövegírói stílusát (ha esetleg eszébe jut ilyesmi valakinek, mert eszébe fog), mert csak magukat égetik majd vele. Köszönöm.
A Stereochrist fura módon egy elszállós, lassú dalt rakott a cd-re, kár, mert nem ez jellemzi a zenekart a legjobban, hanem a sok kerek, gördülős dzsidddzsi. Mondjuk a dal óta itt is történtek tagcserék, énekes és dobos poszton.
A Velvet Stab még formálódhatna érzésem szerint, az énekes rész elég zsér. Amúgy hc-t játszanak, bár inkább ez már metalcore, a fene sem tud kiigazodni a kismillió hc hatás között. Sok a téma, de itt sem érzem az egységet.
A Mind The Gap viszont kellemes meglepetés, nu metal, az énekes sürgősen menjen angoltanárhoz, mert iszonyú a kiejtése, viszont a refrén énektémája kellemesen fülbemászó, bár a srác énekhangja még elég vékony hozzá.
A záró dal meg egy poén, bár fogalmam sincs milyen apropóból született, A Hippikiller zenél, a Ludditák meg rappelnek, kövezzetek meg, de nekem tetszett.
Erős válogatás minden szempontból, bár talán jobb lenne bátrabban válogatni, nem ugyanazokat a zenekarokat, akik az első válogatáson is szerepeltek. Bár tény, hogy sokan nem tartoznak a Bprnr köreibe. Talán országrészenként elkelne egy-egy ilyen jól működő szervezet, ki tudja. Szóval nem kell szégyenkeznünk a világ zenekaraihoz képest, nagyon nem. Több világszínvonalú csapatot meg lehet hallgatni itt.
