Shock!

Az erő - mindenesetre - velünk van... Szóval a lengyel illetőségű death metal négyes az a keleti régiónak, ami a nyugatiaknak a skandináv vonal. Először akkor jöjjön egy kis "vaderológia", aztán beszéljünk a 2000. év egy olyan lemezéről, amely Mányák "Neochrome" Péter szerint az év albuma (de mit is várhatnék egy olyan figurától, akinek a Nile az egyik kedvenc zenekara).

Nos, abban egyetértek vele, hogy az európai death metal egyik legkiemelkedőbb dobása valószínűleg ez. Szóval: a Vader immár 14 éves múltra tekint vissza, de bemutatkozó albumuk csak 1993-ban látott napvilágot (The Ultimate Incantation), bár azt a kritika azóta is helyből "mérföldkőnek" titulálja az európai death metalban. Szánom-bánom bűnömet, de én arról az anyagról nemigen tudok mit mondani, lévén, hogy nem hallottam. Ez a tizedik "rendes" albumuk a sorban, de más tekintetben is hiperaktív társulatról van szó, hisz például a 90-es évek végén három év alatt több, mint 350 koncertet nyomtak szerte a világban, olyan legendás társaságban, mint a Deicide, a Dismember, a Cryptopay, a Nile, a Grip Inc., a Six Feet Under, a Marduk, a Testament, az Anathema vagy épp a Cannibal Corpse, és ezzel a tiszteletet parancsoló felsorolás még koránt sem teljes... Hű, az anyját!

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a death a kedvenc műfajom, de ez az album leszakította a fejem. Harmincegy perc, tizenegy szám, semmi kompromisszum. Nekem a hosszabb lélegzetű - 3-4 perces - számok jobban bejöttek, talán a komplexitásuk miatt, így pl. az egyiptomi rituálékból címet kölcsönző Xeper, a címadó Litany, ill. a beszédes zárótétel (The Final Massacre). A hangzás minden tekintetben hihetetlenül tömény. Ezerrel sajnálkozom azon, hogy magyar lemezek miért nem bírnak így megdörrenni. (igaz, ez alól kivételnek tűnik az új Ektomorf, a Kalyi Jag, ami nekem az év hazai albuma) Hopp, elkalandoztam, vissza a lengyelekhez... A Vader hangzását többek között az is hihetetlenül felturbósítja, hogy a szokásosnál előrébb vannak a dobok, amit szuper adottságú dobosuk meg is érdemel, bár ez a mondatom így annyiban hibás, hogy azt sugallhatná, hogy a többiek gyengébbek, erről azonban szó sincs. Cikkírás közben átdörömbölt a szomszéd bácsika, aki saját bevallása szerint süket és az utóbbi egy évben kezelhető is volt, most azonban igencsak remegett a markában az összegyűrt cigaretta.

Ha a Cannibal Corpse tavaly 10x10 pontos volt Manyi szerint, akkor én a Vadernek még adnék egy plusz pontot, ha másért nem, a CD-n lévő bónusz videoklip (Cold Demons) miatt. Ott a helye a death-alaplemezek között!