Shock!

március 16.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Vanishing Point: The Fourth Season

Nem lehet könnyű az ausztráliai rockrajongóknak a világ másik felén rajongani, gyakorlatilag elszigetelve az európai (meg az amerikai) pezsgéstől. Nyilván ezért is tudjuk megszámolni egy kezünkön az onnan származó metal csapatokat, akik között a progpowersymph zenét játszó Vanishing Point is beletartozik.

megjelenés:
2007
kiadó:
Dockyard 1 / HMP
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 0 Szavazat )

A csapat hatásainál a szokásos hatásokat illik elpuffogtatni (Dream Theater, Fates Warning, Symphony X, Evergrey), ami igaz is, meg nem is. A stílus sokkal európaibb (aki nem ismeri őket, azt is ráfoghatja, hogy németek), ott illik művelni ezt, a fent felsoroltakból táplálkozó, mégis könnyebben befogadható zenét.

Az első dal heavy metalosabb hatása kicsit elriasztott, később ezt hellyel-közzel levetkőzik és pofásabb témákat is hoznak, ám a lemez végéig ott fészkelődik az agyamban az egyetlen jelző, ami illik rájuk, ez pedig a „jellegtelen". Tök jól összerakott zene, rendben vannak a hangszeresek, nem szar az énekes, a dalokat is lehet szeretni, de sajnos mindez nem menti meg őket attól, hogy az ember a lemez első harmadában kényelmetlenül ficánkolni kezdjen és lehalkítsa a lejátszót, azzal az elgondolással, hogy hátha háttérzeneként esetleg jobban fog működni.

Némelyik dal még megmenthetné őket attól, hogy ne pöcköljem be őket a kevéssé hallgatott albumok közé, az egyik ilyen nóta a Surrender, a másik az I Within I, melyek akár tiszteletbeli Evergrey szerzemények is lehetnének. Viszont egy igazán szívet facsargató lírait hiányoltam, a lemezen hallható andalítás inkább unalmas, mint megindító.

Baromi idegesítő a dobsoundjuk (nem csak az, a dobtémák is), valamint a szintihangzás felett is eljárt az idő alaposan, pl. az Ashen Sky szintiszóló-szerűsége egyszerűen ciki. Felfoghatatlan számomra, hogy egyes progos hatású csapatok miért ragaszkodnak a 15 éve idejétmúlt, ma már közepes lagzikban is kínosnak mondható hangszínekhez.
A műfaj szerelmeseinek tökéletes hallgatnivaló (igen, a fanyalgásom ellenére is), aki egy kicsit többre vágyik, mint az ezerszer hallott klisék tulajdonképpen ügyes összetapasztása, az hozzám hasonlóan fanyalogva fogja magához ölelni a lemezt.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Nickelback - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. november 8.

 

Slayer - Tokaj, Hegyalja Fesztivál, 2011. július 15.

 

Die Krupps - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Accept - Budapest, Club 202, 2011. február 2.

 

Whitesnake Tribute Band - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. május 4.