Abaddon ugyan menet közben eltűnt a képből Mantas és Tony Dolan mellől, de mintha el sem telt volna öt év a Venom Inc. Avé debütálása – jó, előtörténetnek ott volt az Mpire Of Evil is – és az ősszel megjelent There's Only Black között. Persze ezen nincs mit csodálkozni, az Inc. toldatocska ellenére ez itt a Venom egyik inkarnációja a Cronos által vitt hivatalos verzió mellett, szóval az néz más mozit, aki esetleg kalandozást vár. Illetve egy ponton tuti van eltérés: Jeramie Kling csatlakozásával a koncertteljesítmény alighanem sokkal jobb lett, mint Abaddonnal volt. De ez most nem fricska, csupán puszta ténymegállapítás, jobbulást a mesternek!
Mivel sokszor írtam már a Venomról és leágazásairól az oldalon, túl sok okosságot nem tudok hozzátenni az eddigiekhez. A Venom Inc. a maga valóságában igen archaikus, bárdolatlan és pőre, de a 21. századi stúdiótechnika természetesen Mantasékon is nyomot hagyott, ezen a téren maximálisan megfelel a lemez azoknak a kritériumoknak, amiket nagyjából minden ma megjelenő metállemeznek teljesítenie kell. Vagyis pontatlan bénázásra, szar hangzásra senki se számítson, kellő vastagsággal zúznak a riffek, Dolan bömbölésének is bőven van alja, nem érheti szó a ház elejét. Kling csatlakozásával nyilván több lehetőség nyílt meg előttük, hallhatóan jóval több a géppuskaként pergő kétlábdobos téma is, mint legutóbb, vagyis minden tekintetben a papírforma érvényesül.
A Welcome To Hell és a Black Metal idején, nagyjából egészen a Metallica és a Slayer megjelenéséig a Venom a világ legkeményebb bandájaként élt a köztudatban. Azóta eltelt több mint négy évtized, és bár mai sztenderdek szerint is durva és agresszív, de semmiképpen sem kiugróan extrém a muzsikájuk. A black metal megjelölés teljesen mást jelent, mint amikor a Venomnak köszönhetően elkezdték használni a követőkre ezt a jelzőt, és közben Mantasékra is visszhatottak az ő köpönyegükből kibújt bandák. Amennyiben skatulyázni akarok, még talán leginkább thrashes az összkép, de természetesen nem hiányoznak a dalokból a jellegzetes brit heavy metal fogások, a doomosabban megdörrenő súlyosságok, illetve itt-ott a modernebb megoldások sem. Jeff azonban mindig összekeverhetetlenül gitározott és felismerhető témákat alkotott – igazából már akkor is, amikor még abszolút nem tudott játszani a hangszeren, és ismerjük el: ez azért nem semmi. Ez így is maradt, ráadásul az egyik legfontosabb Venom-védjegynek számító sörgőzös dekadencia is végig áthatja az anyagot. Ha valaha is szeretted a bandát, a Come To Me, a Don't Feed Me Your Lies, a Man As God vagy a Rampant garantáltan ínyedre lesz.
A szokásos egyetlen problémámmal tudok előállni megint: ebből a fajta muzsikából egyszerűen teljesen fölösleges 53 percnyit felpréselni egy lemezre, még akkor is, ha öt évig hallgattak előtte. Itt-ott egyes dalokból is le lehetne nyesni egy-másfél perceket. De ilyen nagy öregek esetén ez bocsánatos bűn, és aligha jelent majd problémát annak a szűk rétegnek, akinek még ma is izgalmas egy lemez ezektől az arcoktól. Nekem egyszerűen nincs szívem pontot levonni tőlük emiatt, annyira aranyosak.
Hozzászólások
Kicsit OFF, de megkérdezhetem hogy a Mobilmánia együttessel mi a problémád? Elég más szituáció mint a Venom. A britek egymás agyára mentek, ezért elváltak útjaik. De ők mindannyian zenészek. A P-mobilból viszont elmenekültek a zenészek, mert egyre kínosabb volt nekik az önjelölt showman viselkedése. Azért szólnak a rádióban sokat a dalaik, mert a mostani Mobilmánia tagság nagyot alkotott évtizedekkel ezelőtt.
Don't quit your day job.
A kis maszat meglehetős érdeklődéssel szemlélte a százas szegekkel kivert, alkarra és lábszárra illeszthető protektorokat, racsodálkozott a brutális arcfestéssel elmaszkírozott farsangi csepürágókon, majd hosszasan elidőzött a levágott disznófejekkel megtűzdelt színpadi látványkép előtt is.
Egyszer csak, váratlanul, apja felé fordult:
- Apa! Mi az a Black Metal?
- Khmm...izé...No, várj egy kicsit, ö...ö..., hogy is mondjam csak! - próbált időt nyerni észjárásának. - Az egy olyan ága a zenének, amitől a pap bácsik a suliban óvva intenek a hittanórákon.
A kissrác mindeközben egy hatalmas koncertplakátra fordította figyelmét:
- Nicsak, Apa! Az ott nem Te vagy Cronos bácsival? Jé, az meg Mantas bá'! Nahát, ti együtt zenéltetek? Nem is mondtad! Milyen királyság ez már!
- Hát, de! Ha már itt tartunk, mi kezdtük el kitaposni az ösvényt ehhez az egész...izéhez...na! Már el akartam mondani, fiam, csak nem találtam hozzáillő szavakat - vakargatta meg kopaszodó feje búbját az öreg.
- Dehát Venomot nem a Tom Hardy bácsi kezdte - kérdezte halmozott tudálékkal a gyerek. - Ugye, tudod? Ő az a plakáton az ágyam felett! Együtt néztük a moziban, Apa, hát nem emlékszel? Eddie Brock, az újságíró, a szimbióta, aki egy testben él Venommal, aztán jön Vérrontó és összecsapnak - imitálta le két öklével megütközve a tökmag. - Ha hazaérünk, nézzük meg mégegyszer! Apa, kérlek!
Abaddon idegméregtől megfeszülő állkapcsai közt szinte hallani lehetett az implantátumok koccanását, miközben bal kezének ujjaival a nyakában viselt pentagrammát morzsolgatta. Még ha a banda Nuclear Blasttal kötött szerződése is veszélybe kerülne, akkor sem gondolta volna, hogy életének zenei öröksége ily ingatag lábakon áll majd tulajdon örököse előtt...
komolyra forditva. a venom mindig is egy gagyi banda volt, es csak azert emlekszunk rajuk, mert azzal h ok probaltak eloszor csirket daralni, mar legenda lettek. de ha ettol elvonatkoztatsz minden lemezuk szar. hol vannak ezek barmelyik fent emlegetett metallica vagy slayer lemeztol.
És az a Venom néven kiadott pár lemez az lófasz? Cronos már ott se volt akkor. Amúgy akkora sikert egyik se lovagol meg, hogy sajnálni kelljen tőlük.
Ez most komoly? Inkább 10/1 mert annyira rondák és irritálóak.
10/9