Shock!

Rengeteg tagcsere - és úgy látszik, most már kiadócsere is - jellemzi a Without Face eddigi pályafutását. A zenekar bemutatkozó demója azonnal a kedvencemmé vált, viszont a később kiadott Deep Inside valahogy nem találta meg az utat hozzám, nem állt össze nálam sem a lemez, sem maguk a dalok.

Közben mindenhol az egekig magasztalták a csapatot, így reméltem, hogy a következő lemez megszeretteti magát velem. Az Astronomicont már egy angol cég jelentette meg, az Earache meg terjeszti, ami azért nem kis név. A borítót a lassan minden magyar metalzenekarnak dolgozó Havancsák Gyula készítette (egyébként gyönyörű, mármint a borító, nem Gyula, és ilyenkor érzem azt, hogy nem elég a papírtokos promótasak, muszáj, hogy birtokoljak egy teljes borítós verziót a lemezből) és ha meghallgattad a CD-t, rájössz, hogy mennyire tökéletesen illik a zenéhez.

Ahhoz a zenéhez, ami most két perc alatt a szívembe zárta magát. Magam sem értem, de félelmetes sebességgel befurakodott, csak ámulok és bámulok a korongon található hat dalon - vagyis inkább nevezném egyetlen dalfolyománynak -, mert ezer hangulatot, ízt és érzést hordoz magában. Attól is folyomány egyébként, hogy nincs két másodperc szünet a számok között, átvezető kis szösszenetek azonban igen. Ez így van jól. Vezetnek innen-oda, majd vissza, a szomorú, busongásból a reménykeltő vágyakozásba, sok helyen progresszív elemekkel tarkítva, amelyekről akár hiszitek, akár nem, elég erősen a Dream Theater ugrott be.

Akik a gótikát kedvelték a csapatban, azok sem fognak csalódni, felerészben nagyon is benne foglaltatik a Without Face-féle egyvelegben a gótikus hangulat. Még mindig elég komorak, de valahogy mégis érződik náluk a túlélés reménye - ha nagyon patetikus akarok lenni. Érdekesek, izgalmasak a dalszerkezetek, egy másodpercre nem engedik lankadni a figyelmet és azon veszem magam, hogy képtelen vagyok tenni-venni a korong hallgatása közben, csak figyelem, figyelem, memorizálom és élvezem a zenét. A fátyolos hangú Julie és mellette a hol hörgős, de inkább énekelős András egyre jobb és magabiztosabb, egyenrangú partnerek, még ha sokan Julie-val is azonosítják az énektémákat. Vendégzenészek, illetve énekesek is szerepelnek a lemezen, Völler Adél énektanár és tanítványai, fuvolán Kövi Szabolcs (gyönyörű, amit előad!) és Pál Zoltán harsonán (Sear Bliss).

Hat nóta, nem a legkönnyebben emészthető fajtából, amely meghálálja a törődést, az odafigyelést. A szövegek misztikusak, de azt hiszem nem is illene más hozzájuk. A hangzás sem méltatlan a muzsikához, dinamikus, tiszta és arányos. Számomra az idei év egyik nagy meglepetése itthonról. Erre képtelen vagyok kevesebbet adni. Le a kalappal előttük.