Shock!

Komoly aggodalmaim támadtak, mikor meghallottam a zenekar nevét, illetve a lemez címét. Lélekben már készültem is föl valami borzalmas, hallgathatatlan black metalra, de szerencsére totál eltájoltam magam! Doom ugyanis a megfejtés, méghozzá nem is a hörgős fajtából, hanem a teátrális, monumentális részlegből, lásd Candlemass, de egy jó nagy adag viking feelinggel is megtámogatva.

Sajnos azonban a végeredmény közel sem olyan zseniális, mint a svéd mestereknél. A zenével nincs is nagy gond, epikus, de fogós részeket sem nélkülöző, lassú nótákat kapunk, de sajnos az ének nem az igazi. Kai Tubessingnek már a hangszíne sem tetszik - ez sajnos adottság ugye - , ettől még azonban lehetne jó vokalista, de hangja erőtlen, jellegtelen. Az ilyen muzsikához elengedhetetlen egy megkapó, fogós dallamokat hozó hang, anélkül ugyanis unalomba fullad az egész. Viccskraftéknél is ez a helyzet, így hiába vannak jó ötletek, mégis elég közepes az album.

A viking hangulat elég erőteljesen megjelenik a lemez elején, a kezdő, címadó számról például a Doomsword neve ugrik be. Sajnos nagyon zavaró az ének gyengesége főleg az óóó-s résznél és valahogy a színesítő hörgés is kevéske. A legnagyobb baj azonban az, hogy túlhúzzák a nótát, és fogós ének nélkül a 9 és fél perc egy örökkévalóságnak tűnik.
A második Prayer's Night egy sötétebb nóta, aláfestő szintivel és kicsit jobban is tetszik. Ebben több a hörgés, és a zene például egész pofás lenne, de megint zavaró az egyébként nagyon érzelemgazdagnak és fájdalmasnak szánt ének.

Nagyjából végig ilyesmi zenét kapunk, két kiemelendő pillanat van még - az annak ellenére, hogy vonósok is felcsendülnek benne - mélypontot jelentő Lass Mich Gehen (könyörgöm, mért kell feltétlenül német nyelvű nóta?!) és a Winterland. Utóbbi egy jó kis folkos darab, fúj a szél benne meg minden, ami kell. Totál viking. Van heroikus kórus a refrénben meg persze hörgés is. Tucatnyi ilyen nótát hallottunk már, de még akkor is ez a legjobb. Az utolsó három nóta sok izgalmat már nem tartogat, nagyjából ugyanazt hozzák, ami az egész lemezen hallható.

Maga a zene tehát, ha nem is kiemelkedő, azért mégis egész kellemes, az ének viszont nagyon gyenge, így kis jóindulattal is csak átlagos a Wytchcraft teljesítménye.