Egy számos, 10 percnél valamivel hosszabb promó CD-t küldött a szentgotthárdi Da Capo zenekar. Áprilisban ők nyerték meg a szolnoki Denevér Tehetségkutatót, azt hiszem ez mindent elárul képességeikről, így ez a kis kritika csak hab a tortán.

Egy zenekar, amelyről csak jót hallottam és olvastam, de még nem volt szerencsém hozzájuk. Akkor most tessék, örülhetek, itt van két szám, Tiszta hold és Füst. örvény, felteszem utóbbi a már megjelent cd címadó átirata.

Legszívesebben bemásolnám ide a bemutatkozó levelet, amit a zenekar basszusgitárosa, Bartha Tamás írt, szórakoztató stílusa miatt, és mint tipikus példát, egy kezdő zenekar hányattatásai, tagcseréi címmel.

Időnként fel-, majd eltűnő hajdúszoboszlói zenekar. Két ének, két gitár, basszus, dob. Ez a 4 számos 14 perces mini-CD az egyik kedvenc hazai lemezem. Egyedül a címválasztással nem bírok megbékülni az Istennek se, mer' fel nem foghatom, mi köze van az anyag egészéhez azon kívül, hogy ráírták a borítóra, ráadásul szerintem eléggé félrevezető is...

Szaporodnak a "never"-rel kezdődő zenekarnevek, jelen csapat sohaerdő vagy mi, a lényeg, hogy '96-ban alakultak, utána három évig talán csak beszélgetni jöttek össze, mert az igazi munka csak két éve kezdődött, melynek eredménye jelen 3 számos demó is.

Szolnokon a Denevér Tehetségkutatón Bakó "kollégáék" már előkelő díjazásban részesítették a budapesti zenekart, ha jól emlékszem közel 80 résztvevőből 8. lett az Amnézia. Engem azért ez nem jogosít fel arra, hogy hanyatt essek tőlük.

Istenkém... Bár minden demó így szólna, és minden demózó zenekar ilyen tehetséges lenne... Na jó, a hangzás vékonyka, de egyrészt a gitáros úr szobájában készült, másrészt viszont nagyon arányos, tiszta hangkép jellemzi (ami a zenekart dicséri, hiszen önnönmaguk hangmérnökei).

Sajnos mire a "Haláltánc" a kezembe került, Petheő Attila egy személyében képviseli a Doomsday tagságát. Igaz ez már nem újdonság, mivel a kazettán a dobok kivételével minden munka az ő nevéhez kötődik.

Az Arc öntevékeny csoport annyira kretén szövegvilággal van felszerelve, hogy néha már nekem is fáj. Pedig hajdanán az A.E. Bizottság jól megedzett, de úgy látszik a XX. század végén ismét sikerül egy fiatal debreceni csapat révén "katartikus megtisztulásélményt" átélnem.