Időnként fel-, majd eltűnő hajdúszoboszlói zenekar. Két ének, két gitár, basszus, dob. Ez a 4 számos 14 perces mini-CD az egyik kedvenc hazai lemezem. Egyedül a címválasztással nem bírok megbékülni az Istennek se, mer' fel nem foghatom, mi köze van az anyag egészéhez azon kívül, hogy ráírták a borítóra, ráadásul szerintem eléggé félrevezető is...
|
megjelenés:
2000 |
|
kiadó:
szerzői kiadás |
|
pontszám:
9 /10 Szerinted hány pont?
|
A szél / 4.szám / egyébként már a Shock! CD-n is rajta volt és megkockáztatom a kijelentést, hogy az egyik legkomplexebb, legérdekesebb, leghangulatosabb felvétel ez / az / a lemezen. Az az igazság, hogy komoly fejtörést okoz, hogyan jellemezhetném ezt a zenét / vagy akár csak ezt a számot / ... Komplex, az biztos, és itt nem a "szokásos" komplexitásról van szó, hiszen az a dallamvilág, az a ritmika és az még a szöveg is / utóbbi pld. tetszik, de - elismerem - egy büdös szót sem értek belőle / ... Szóval gyönyörűen vegyül itt az agyasabb rockzene minden ága a pszichedelikustól a VoiVodon keresztül a Leukémiáig, egyszer éterien lebegő, aztán állat durva, de mégis egységes, iszonyat jó témák, a népzene direkt / doromb / és indirekt harmóniák jelenléte...
A fene egye meg, egyszerűen beletörik a bicskám és talán épp ez a legjobb benne... Besorolhatatlan, nagyon eredeti, markáns felvételsorozat. Egységes, izgalmas, profi, de, hogy kiemeljek valamit: most épp a Gass-for az abszolút befutóm, mely cím egyébként a mi - helyi- dialektusunkban annyit tesz mindössze: Forgass! Tavaly decemberben vették fel Szolnokon Töfinél. Száz szónak is egy a vége - a tavalyi év egyik legjobb, legkomolyabb dobása. És ilyen kijelentésekben, barátaim, nem ismerek tréfát!
