Legszívesebben bemásolnám ide a bemutatkozó levelet, amit a zenekar basszusgitárosa, Bartha Tamás írt, szórakoztató stílusa miatt, és mint tipikus példát, egy kezdő zenekar hányattatásai, tagcseréi címmel.
Kiragadok néhány momentumot, hogy képben legyen mindenki; jelen demó 6 dala 2000 augusztusában készült, a következő tagokkal: Haraszti Ágnes - ének, Deák Attila - gitár, Demkó Zoltán - gitár, Gulyás István - billentyűk, Bartha Tamás - basszus, Horváth Róbert - dobok. Ez azért érdekes, mert az énekes leányzót azóta kicserélték Rabi Eszterre, aki állítólag erőteljesebb orgánumú, mint Ágnes volt.
Persze most jól nem tudjátok minél erősebb a hangja, akkor talán annyit, hogy Ágnes tisztán, kellemesen, de elég visszafogottan énekel. A zenét talán a kecskeméti Hetedik Érzékhez tudnám hasonlítani, nyugis, szomorkás, füstös-kocsmás hangulatú, mit mondjak? Nem az a fajta zene, amitől az ember adrenalinszintje megugrik és energiával telve kirohan a világba, sokkal inkább összeroskadós, bánatos, temessük el magunkat jó mélyre-típusú muzsika. Képi világgal érzékeltetve: aki depresszióra hajlamos, annak az "engem senki sem szeret" c. sor hosszú percenek át tartó ismételgetése biztos út a nyitott ablak felé.
Ez amolyan "első demó", tipikus hibákkal és jellegzetes bájjal, kéretik fantáziadúsabban megírni a számokat a közeljövőben, klisémentesebb szövegeket írni, és gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni. A dobosnak különösen.
Állítólag azóta a zenéjükben előfordul egy kis trip-hop, egy kis progresszíves íz, modern zenei témázgatások, népzenei elemek (főleg keleti, és afrikai forrásból), jazzes jellegű, hosszabb improvizációk, és lírai, akusztikus gitáros szerzemények is. Másoltam ide ezen felsorolást Tamás leveléből, és kíváncsian várom hova fejlődnek, ha a felét megvalósítják ezeknek, biztos lesz érdeklődő fül a zenéjük iránt.
El ne felejtsem, Tamás külön kérte tollam legyen véres, ezért természetesen a véleményezés előtt habzó szájjal vetettem magam az udvaron repkedő galambok után, irgalmat nem ismerve marokszám tépkedtem ki tollaikat, előttem sorakozik fél tucat vértől csöpögő, hegyesre faragott penna, remélem elég könyörtelen voltam...
