Istenkém... Bár minden demó így szólna, és minden demózó zenekar ilyen tehetséges lenne... Na jó, a hangzás vékonyka, de egyrészt a gitáros úr szobájában készült, másrészt viszont nagyon arányos, tiszta hangkép jellemzi (ami a zenekart dicséri, hiszen önnönmaguk hangmérnökei).
A csapatban a gitaristán kívül a zenei részt még a dob, illetve a basszusgitár képviseli, a szószekciót pedig két énekes. A zene amolyan - mondjuk a Rage Against The Machine szellemében fogant - harcos-karcos-feszes-funk-rap-metal, mindenféle más stíluselemekkel (pl. hardcore-ral) agyasan és változatosan vegyítve, zúz, húz, a két ének nagyon jól kiegészíti, erősíti, ellenpontozza egymást, a basszus-dob háttér az átlagnál lényegesen jobb, változatosabb, mozgósabb... nem is tudom, mit mondjak, headbangeltem, körbeugráltam a szobát, léggitároztam, megfordítottam a sapkámat és... szembesültem a lemez egyetlen komoly hibájával: 4 szám, mindössze 15 perc, aztán game over. A francba...
Elismerem, elfogult lettem így a végére, de tényleg: a legjobb demó, amit évek óta kaptam, azóta se tértem egészen magamhoz. Ez lesz ezután a demó-mérce. Profi, és kész. Gratulálok, zúzzatok, dolgozzatok tovább!
