Az együttes 2006-ban alakult, s az alapító tagok közül mára csak Tóth Gábor maradt, körülötte meg az eltelt két esztendőben oly mérvű, máig is tartó népvándorlás ment végbe, amelyet még a Góbi sivatag is megirigyelhetne. A legelső demó még amolyan hardcore alapú, kiabálós metal muzsikát tartalmazott, mely szintén sokat merített a szélsőségesebb stílusú zenékből is. Aztán egy internetes zenekari nyereménynek köszönhetően még tavaly decemberben megszületett a The Three Knot Lane, s az itt hallható szerzemények már egy viszonylag módosult irányvonalat mutatnak.
A két dal közül az első, a Melt Into Sternum érzésem szerint afféle kísérleti tétel, melyen a hangulatteremtésé a főszerep, melyet a háttérben érzékletesen elhelyezett szintetizátoralap csak tovább mélyít. S habár vonszolósabb tempójáról – és a mély, dübörgő hangzásról - nekem az Obituary ugrott be először, hangulatilag talán ez az irány lehet mérvadó a jövőre nézve. Gábor ugyanis levelében a korai Pink Floyd zenei világát és a progresszív death metal vonalának házasítását emeli ki, mint kitűzött célt. Az elképzelés izgalmas, ugyanakkor megvalósítása nem egy könnyű feladat. Én voltaképp csak egyetlen akadályt látok Gáborék előtt, ez pedig a bátortalanság.
A Candid Debauch egy gyors, tempóváltásokkal tűzdelt dal, mely mindezek ellenére is visszafogottnak tűnik. Itt egyébként elősejlenek a Gábor által is említett experimentális death vonal nevei (Death, Cynic), ám sajnos csak elősejlenek, és nem előbukkannak. Egyelőre. Mert a zenészi alázat és elszántság már megvan, magával a hangszeres tudással sincsenek problémák, egyedül már csak merni kell szabadjára engedni a fantáziát, s bátrabban hozzáállni a dalszerzéshez. Remélhetőleg ez a demó óta lecserélődött tagsággal menni is fog. A két új szerzemény innen tölthető le: www.guilthee.com