Shock!

december 25.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Demó tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Haw: Demo 2009

A Haw Makó Dávid (ex-Stereochrist) új zenekara, és kábé hao-nak kell ejteni, ami nem a téli csapadékra utal, sokkal inkább a mindenféle hátasokat balra fordításra ösztökélő szócska. A négyes – Makón kívül a szintén volt Monosátános Binder Gazsival, valamint a többek között az Igorból ismerős Szabó fivérekkel a nyeregben – déli hangulatú doom/sludge-ban utazik, a Stereo végül is nem rossz kiindulási pont (az Igor meg pláne nem), csak itt éppen sokkal nyersebb, pőrébb a dolog. (Szerintem néhol már túlzottan is az, de ez legyen az én bajom.)

Magam részéről a Makó-féle Stereochristot nagyon tudtam szeretni, nem is annyira a Live Like A Man lemezt (persze azt is), mind inkább a bődületesen energikus koncerteket. És ez a helyzet a Haw-val is, annyi különbséggel, hogy esetükben megelőlegezett bizalomról van szó, hiszen még nem volt szerencsém a kvartetthez élőben. Viszont az itteni első demón hallható négy szerzemény nem hagy kétséget afelől, hogy ezen hiányosságomat mielőbb pótolnom szükségeltetik, mivel ez a röfögő basszusra épülő, csordavokállal/rekesztésekkel, ugyanakkor dallamokkal is kellőképpen felvértezett muzsika úgy verhet pofán igazán. Különösen igaz ez az elsőként napvilágra került húzónótára, a The Free Ride Of The Workhorse-ra, ami – szép magyarsággal mondva - remekül össze lett pakolva, és nevéhez méltón húz, mint az igásló. Minimum tetszhalottnak kell lennünk ahhoz, hogy ne bömböljük együtt Dáviddal, hogy Ráájd frííí!

A demó legegyedibb színfoltja pedig a kettes All Good All Fine, amiben olyan hangszer bukkan fel, ráadásul főszerepben, amit magyar lemezen eddig nemigen lehetett hallani – na jó, tán az igazhitű southern/sludge zene nagy harcosai, a 100 Folk Celsius kivételével. Úgy van, a bendzsó a megfejtés, ami a demó végén még újra jelentkezni fog.

Nincs is itt túl sok gond, épp csak annyi, amennyi az ilyen első demókkal lenni szokott: lehetne kevésbé massza a hangzás, lehetnének egy paraszthajszállal karakteresebbek a dalok (főleg a záró Between Two Wars, ami acsarkodós csordarefrénjével sajna nem túl ütős), de a Haw így is nagyon jó úton jár. Bemelegítésnek tökéletes a dolog.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Testament - Budapest, Zöld Pardon, 2013. június 24.

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Whitesnake - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. július 13.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

A Life Divided - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Wackor - Budapest, A38, 2004. szeptember 29.