A CD két demót tartalmaz, egyik sem túl friss. Először a 2001-es 5 dalt tartalmazó dalcsokrot hallhatjuk, próbatermi a felvétel, tehát túl nagy hangminőséget ne várjon senki, de azért nem is olyan borzasztó. Ahhoz, hogy megismerjük a dalokat és szimpatikusak legyenek, bőven elegendő.
Zeneileg elég furcsa elegyet alkotott a Phaidon, bennük van a grunge egy szelete, viszont énekileg nagyon is magyaros - a szó nem pejoratív, KGST metal értelmében -, hanem népdalos, valahogy benne van ez a nagy ősi magyar világfájdalom, ami a klasszikus népdalokban is. Az öt dal közül a négyes Hidd el a leglendületesebb, leglazább, a többi elszállósabb, még akkor is, ha a riffelés olykor beindul. Az ötös tetszett a legjobban, ha választani kellene egyet közülük.
Itt áll elő az a furcsa helyzet, hogy a CD másik részén hallható előző 4 számos, korábbi demó jobban tetszik, mint a 2001-es. Pedig ez '99-ben készült, jobban is szól, ezt a Denevérben rögzítették. Itt is felismerhetőek már a jellegzetes phaidonos énekdallamok, vokálok, zeneileg is a grunge-os dalcentrikus irány a mérvadó - miért is lenne más. A Remény is nagyon tetszett, a Gass-for címűben meg a doromb okozott kellemes meglepetést. Még több ilyet, nagyon jól áll nekik az ilyen "népihangszeres" megmozdulás. Az utolsó tétel (Szél) minden rezdülését meg kívülről ismerem, erről nem tudok objektíven nyilatkozni.
Aki az Aebsence zenéjét kedveli, az a Phaidont is biztos szeretni fogja. Nem tudom mi van mostanában a csapattal, remélem nem álltak bele a földbe és lesz még demó vagy EP vagy akármi, nagy kár lenne, ha a rétegzenék iránti csekély érdeklődés miatt megszűnnének.
